Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe a püspöki székhelyeken

Hazai – 2019. január 3., csütörtök | 11:27

Mária a Szentháromság második személyének, a Fiúnak test szerinti édesanyja. Január elseje e misztérium kötelező egyházi ünnepnapja, egyben a béke világnapja is.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter Esztergomban mutatta be az újévi ünnepi szentmisét. Homíliáját ITT olvashatják.

* * *

Győri Egyházmegye

Január 1-jén, a 2019-es esztendő első napján, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén, a béke világnapján Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke ünnepi szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A főpásztorral Németh László általános püspöki helynök, Bognár István püspöki irodaigazgató, valamint a Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet elöljárói, Reisner Ferenc rektor és Kálmán Imre prefektus koncelebráltak.

Egyházunk élő hagyománya szerint három oka is van mai ünneplésünknek: az új esztendő első napján könyörgünk Isten áldásáért, ajándékaiért, ezen a napon ünnepeljük Szűzanyánkat mint Isten Anyját, s 1968 óta, VI. Pál pápa rendelkezése szerint ez a béke világnapja is. A mai napon a béke gondolatát szeretném elmélkedésünk tárgyává tenni – kezdte szentbeszédét Veres András. – Jól ismerjük a hegyi beszédből Jézus kijelentését: „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,9). Minden ember, aki életét békességben kívánja élni, Isten gyermeke, hiszen megértette, hogy a szeretet legnagyobb ajándéka a béke, amely mindnyájunk számára kívánatos dolog. Jézus feltámadása után így köszöntötte tanítványait: „Békesség nektek! Békesség veletek!” (vö. Jn 20,21). Nem véletlen, hogy a szentmise kezdetén a püspök is így köszönti a jelenlévőket: „Békesség veletek!” A feltámadott Krisztus nevében köszönt így bennünket a főpásztor.

A béke Isten ajándéka az ember számára. Folyton keresnie kell a békét annak, aki Isten gyermekének vallja magát. Sajnos a világban nincs béke: állandó küzdelmet kell folytatnunk a béke megvalósítása és megőrzése érdekében. A béke Isten ajándéka, és ebből logikusan következik, hogy Istent nem lehet felelőssé tenni a békétlenségért. Mi, emberek okozzuk a békétlenséget saját környezetünkben, családunkban, munkahelyünkön, a társadalomban, de szerte a világon is – figyelmeztetett a főpásztor. – Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című versében így fogalmaz: „Kard ha csörren, vér ha csobban, / csak az ember vétkes abban.”

Sokan emlékszünk még az évtizedekkel ezelőtt hangoztatott, az emberiség ókorából vett idézetre: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” A hidegháború éveiben ez visszhangzott minden politikai megnyilatkozásban. Ekkor volt bátorsága VI. Pál pápának ezzel szemben egy másik jelmondatot, emberiséget intő gondolatot megfogalmazni: „Ha békét akarsz, dolgozz az igazságosságért!” Mert könnyen belátható: a hatalomnak minden áron való megszerzése vagy megtartása – napjainkban is megtapasztalhatjuk – mindig visszaélésekhez, igazságtalanságokhoz vezet – mutatott rá Veres András. – A valódi béke az igazságosság műve. Ehhez viszont új lelkületre, új gondolkodásra van szükség. Jézus így tanít: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája” (Mk 9,35).

Feladatunk, hogy minden körülmények között a szeretetről, az igazságosságról, a valódi békéről tegyünk tanúságot. Jézus ezt kérte apostolaitól is, amikor missziós útjukra küldte őket: „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok” (Lk 10,5–6). Jézus küldöttei a béke követei – Assisi Szent Ferenc ennek szellemében fogalmazta meg imádságát: „Uram, tégy engem békéd eszközévé!” Mert a szív megtérése kell a békéhez. Ferenc pápa a mai béke világnapjára írt üzenetében rámutat a megtérés három dimenziójára: békesség önmagunkkal, békesség embertársainkkal, békesség a teremtett világgal – emelte ki a győri püspök. Végül azt kívánta, hogy Jézus Krisztus követőiként legyünk a béke küldöttei ebben a világban. Tegyünk úgy, miként Reményik Sándor írja Békesség Istentől című versében: „Reggel mondd, délben mondd és este mondd / A Feltámadott első, szép szavát. / És ragyogóbbá lesz a reggeled / És csillaghímesebb az éjszakád. / És békességesebb az éjszakád. / Békesség Istentől.”

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegye

Újév napján Bábel Balázs érsek ünnepi szentmisét mutatott be a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban.

Szentbeszédében rámutatott: az ember „kis időt” tesz ki a világegyetem tízmilliárd évéhez képest, hiszen csak az utolsó félmilliárd évben jelenhetett meg az emberszerű lény, aki gondolkodott és kiemelkedett a többi közül, de csak az utolsó harmincezer évről lehet valamit mondani, s csak az utolsó tízezer év az, amely regisztrálható. Az üdvösségtörténet pedig mindössze négyezer év. A mi Urunk világrajövetele kétezer éve történt – az örökkévalóság találkozott a múló idővel: ezért mondjuk, hogy Jézussal betelt az idő.

Ilyenkor, az esztendő fordulóján más-más érzelmei lehetnek az embernek, világnézetétől függően: vannak, akik olyanok, mint az ókori Sziszüphosz, akinek a legenda szerint egy követ kellett felgördítenie egy hegyre, de az mindig visszagurult. A keresztény ember egészen más időszemléletű – mondta a főpásztor. – Karácsonykor a megtestesülést ünnepeljük: értünk, emberekért, hogy bennünket Isten fiaivá tegyen, hogy a végső célunk az legyen, amit húsvétkor, a feltámadásban ünneplünk. A mi terveink nem olyanok, mint a politikusoké vagy a gazdasági szakembereké. A politikusok szeme a választásokig tekint; a gazdasági szakemberek naptári évben gondolkodnak. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, mert nem ismerjük, de a jövő urát, az Istent igen. Jézusnak csodálatos képei vannak a gondviselésről. Hiszünk a gondviselésben, munkálkodunk, de nem aggodalmaskodunk, mert elég a napnak a maga baja.

Mária istenanyaságának ünnepe ősi ünnep, ősibb, mint az új év kezdete – hangzott el Bábel Balázs érsek homíliájában. – Volt, amikor december közepén tartották; volt, amikor máskor. De Mária ünnepe az efezusi zsinat óta az Egyház sajátja, töretlenül.

Az embernek rá kell jönnie, hogy a nagy fogadalmaknak nincs sok értelmük, mert nem tudja őket megvalósítani. De azt meg tudja tenni, hogy a mostani feladatot a legjobb tudása szerint elvégzi. Itt és most. Ehhez kell a keresztény ember derűje. Ez nem jelent állandó jókedvet, de jelenti azt a tudást, hogy Isten kezében vagyunk, és itt van a legjobb helyünk. Induljunk Jézus nevében az új esztendőben. A püspöki áldásban benne van, hogy segítségünk az Úr nevében van. Jézusra gondolunk, hiszen ő Úrrá és Messiássá lett. Ha az Ő segítsége velünk van, akkor nem kell félnünk – hangsúlyozta a főpásztor.

* * *

Miskolci Egyházmegye

Az új esztendő első napján Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök vezette a Szent Liturgiát a miskolci székesegyházban. Az alábbiakban részleteket olvashatnak a főpásztor homíliájából.

Az ószövetségi Bileám, akit Bálák küldött, hogy bizonyos szertartások kíséretében átkozza meg Izraelt, így jövendölt: „Csillag kél Jákobból, és férfiú támad Izraelből” (Szám 24,15–17). Bálám háromszoros jót jövendölt Izráelnek arról a csillagról, melynek meg kellett mutatkoznia a Megváltó születésének idején. Kifejezte, hogy ez halálos ütést fog mérni a bálványimádó népekre, és uralkodni fog a világ minden népe fölött örökké. Ezért a régi jóslatra emlékezve keresték fel a keleti bölcsek Júdea területét, eljöttek megtudni, hogy hol van a zsidók megszületett királya. A három szent királyt eredetileg „mágusoknak”, csillagjósoknak hívja Szent Máté evangélista. „Fuss a csillag után!” – ezt kívánják sokfelé újévkor is a jóakarók barátaiknak. Ősi szókép ez annak kifejezésére, hogy induljon ki-ki a jó sorsa, a szerencséje után.

Ma sokakat inkább a modern technika vagy a GPS irányít – de nem mindig Betlehem felé. A robotika, az önvezetős autók fénykora rendkívül ígéretesnek tűnik. Ma már nem a keleti bölcsek jönnek a Messiás felé, hanem sokszor a száguldozó nyugati ember keres régi-új vallásokat távol-keleti csillagzatok alatt.

A mi Megváltónk Jézus Krisztus. „A csillagimádó bölcseket a csillag megtanította, hogy Téged mint az igazság napját leborulva imádjanak!” – ismételgette egyházunk ezekben a karácsony körüli hetekben. A mágusok nem maradtak csillagjósok, hanem igazi bölcsek lettek: megtalálták igazi vezércsillagukat, aki maga Jézus Krisztus. Ő olyan csillag, aki minden sztártól aktuálisabb, aki maga a megtestesült jóság, türelem, önzetlenség, megbocsátás. „A csillag ragyogva hirdette, hogy magadra vetted, Krisztus, az én természetemet” – imádkoztuk a keleti zsolozsmában. A sorsunkat tehát Ő irányítja, aki azonosult velünk. A bölcsekkel együtt boruljunk le előtte, és mondjunk ellene mindenféle mágiának és bálványimádásnak! Ne gondoljuk, hogy a szerencsét a patkó, a lakásunkba rejtett kristály vagy bármilyen más tárgy hozza meg! A mi szerencsénk kovácsa, vagyis inkább Megváltónk Jézus Krisztus. Tőle várunk minden jót az új esztendő során is.

Ferenc pápa a béke 52. világnapjára írt üzenetében arra emlékeztet bennünket, az evangélium szerint: „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: »Békesség e háznak!«” (Lk 10,5) Jézus tanítványainak mondta ezt, de Ferenc pápa szerint ez mindenkihez szól. Mi is legalább szívünkben mondjuk ki, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a békesség megőrzésért otthonunkban, környezetünkben. A Szentatya azt javasolja, hogy mindenekelőtt teremts békét önmagadban, ne légy türelmetlen azzal szemben, amit nem sikerült még megvalósítani, akkor szelídebb leszel embertársaiddal is. Aztán pedig teremts békét magad körül, felebarátaid környezetében, és igyekezz békében élni a világgal is, azzal a sajátos teremtett világgal, amelyet Isten ajándékozott neked. Hiszek abban, hogy ez hoz igazán jó esztendőt nekünk; ha békességet viszünk a házunkba, békességet ide a székesegyházba, ha békességet teremtünk a munkahelyi környezetünkben, ebben a nagy otthonban, ebben a nagy házban, amelyet Isten a teremtés koronájának, az embernek adott ajándékul.

* * *

Székesfehérvári Egyházmegye

Székesfehérváron, a Szent Imre-templomban január 1-jén délelőtt püspöki szentmisében ünnepeltek. Spányi Antal homíliájában felelevenítette az év utolsó napját, melyen hálát adtunk Isten kegyelmeiért, és kiemelte az újév három fő gondolatát: a rendelkezésünkre álló idő Istentől kapott ajándék; Mária, Isten Anyja ünnepe alapvetően Isten megtestesülésében való hitünk kifejezése is; mindannyian felelősek vagyunk a békéért.

Az emberek egy része az óév búcsúztatásaként kiabál, petárdázik, hangoskodik az éjszakában. Magyarázatként többek között azt kaphatjuk erre, hogy ezzel a zűrzavaros zajongással űzzük el a rosszat, egyfajta messzire kiabálása, elűzése ez a zűrzavarnak. Az emberek többsége tehát egy jobb életre vágyik, megvan az igénye a békességre. E célhoz azonban nem a zűrzavarral, hanem az Istenhez fordulással érhetünk el. Ha Máriától próbáljuk megtudni a hogyant, akkor elmélkedjünk az ő életén, melynek minden mozzanata Isten felé mutat. Vegyük észre azt a belső hozzáállást, ami alkalmassá tette őt arra, hogy befogadja Jézust, és ezzel lehetővé vált, hogy a világ és így mind személyesen is megkaphassuk a legnagyobb ajándékot, Fiát, azaz magát Istent, akiben mindenhez erőt kapunk. A békéhez is Általa jutunk. Ha figyelünk a Szentlélek szavára, akkor a békesség fiaivá válhatunk. Ez természetesen mindannyiunk számára kihívás: akár környezetünk viharaival, akár belső tunyaságunkkal kell megküzdenünk. Tegyük meg ezt az erőfeszítést imában és tettekben, és építsük Isten országát, építsük a békét – biztatott Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök január 1-jén.

* * *

Pécsi Egyházmegye

A pécsi székesegyházban Udvardy György megyéspüspök az ünnep kapcsán a főpásztor Jézus Krisztus valóságos istenségének és valóságos emberségének megvallását emelte ki.

Emberi mivoltát karácsony misztériumában ünnepeljük, melyet János evangéliumának kezdetén nagyon szépen találunk megfogalmazva: „Az Ige testté lett.” Jézus Krisztus Isten Fiának bizonyult engedelmességében, halálában és feltámadásában ugyanakkor azt is valljuk, hogy mindezek által nem azzá vált, hanem akként született meg – összegezte, majd hozzátette: „Mária nemcsak embersége szerint szülte Isten Fiát, akit az Atya küldött. Ő tehát Istenszülő, Mária az Isten anyja és ebben van az Ő méltósága. Méltó a kiemelt tiszteletre.”

Az ünnep azt sugallja, hogy újjáteremtett természetünk méltó az Isten befogadására és méltó Isten hordozására. A főpásztor ezt a következőképpen magyarázta: „Amikor a boldogságos Szűz Máriát mint Isten anyját ünnepeljük, akkor ezzel együtt azt is ünnepeljük, hogy mi emberek, a megváltottak méltóvá váltunk arra, hogy az Istent hordozzuk, és az Istent adjuk a világnak. Megváltottságunkat Jézus Krisztusban való keresztségünkben nyertük el. Benne eltemetkeztünk a bűnnek, eltemetkeztünk a halálnak, és életre keltünk, az örök életre. A keresztség ezt és az újjáteremtett természetet ajándékozta nekünk – a Krisztusnak megfelelőt, az istenit. A Szentlélekkel megajándékozott bennünket, hogy mindaz, amit Ő tett, ami Ő maga, azáltal képesek legyünk felismerni és hasonló módon cselekedni. Engedjük, hogy Ő cselekedjen bennünk Lelke által, hogy valóban kedves fiakká formálódjunk az Atya előtt, hogy Krisztus módjára, Isten fiainak bizonyuljunk, hogy Krisztusi módon tudjunk élni.”

A polgári év kezdetén szükséges ez a megerősítés, hiszen új lehetőségek előtt állunk. Isten kegyelméből és irgalmából a múltat mögöttünk hagyjuk és az időre úgy tekintünk, mint a növekedés lehetőségére – biztatott a püspök. Hozzátette: Krisztus módjára akarunk élni, állhatatosak akarunk maradni és állhatatosan akarunk élni a hitben.

„Krisztus módjára akarunk élni, testvére, ebben az esztendőben, mert az Ő Szentlelkének az erejével, megújításába vetett hittel akarunk élni. Ő mindent odaad nekünk, amire szükségünk van: a bátorságot, a bölcsességet, az erőt, a tudást, az értelmet. Mindent, amire szükségünk van! Ezért van bizalom bennünk, és ezért bízunk az Atyában!” – fejtette ki Udvardy püspök.

Az előttünk álló esztendőt a boldogságos Szűz anyai oltalmába ajánljuk, az Isten anyja, az Istenszülő oltalmába. „Mi hisszük, hogy a keresztség révén, a szentségek erejében megerősítve méltóvá vált a természetünk arra, hogy az Isten szavát, igéjét befogadjuk, hordozni tudjuk önmagunkban és bátran adjuk tovább a világnak. Kik adják ezt a világnak, ha nem azok, akik ismerik Krisztust, belé oltottak, akik minden más fölött tisztelik az Ő Édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát. Bízzunk az Ő Anyjában!” – hangzott el a bátorítás a püspöki ünnepi szentmisén.

* * * 

Veszprémi Főegyházmegye

A veszprémi Szent Mihály-bazilikában Márfi Gyula érsek Nagy Károly apátkanonokkal, a bazilika plébánosával együtt mutatott be szentmisét január 1-jén, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén.

Régi hagyomány az Egyházban Jézussal kezdeni az évet: a veszprémi bazilikában szentségimádással vette kezdetét az új esztendő. Az ünnepi szentmise végén kihelyezték az oltárra az Eucharisztiát, és a főpásztor szentségi áldásban részesítette a jelenlevőket. A hívek egész nap imádkozhattak a kihelyezett Oltáriszentség előtt a főegyházmegye főtemplomában.

Márfi Gyula érsek újévi körlevelét ITT olvashatják.


Forrás: Győri Egyházmegye, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, Miskolci Egyházmegye, Székesfehérvári Egyházmegye, Veszprémi Főegyházmegye, Pécsi Egyházmegye

Fotó: Nyári Andrea, Győri Egyházmegye, Miskolci Egyházmegye, Simon Erika, Veszprémi Főegyházmegye; Koprivanacz Kristóf/Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria