Tábla jelzi az egykori Szent Márton-templom helyét Körmenden

Táblával jelölték meg a Szent Márton-templom helyét a „Via Sancti Martini” zarándokút új, körmendi stációjánál.

Szent Márton tiszteletére épült az első templom az Árpád-korban Körmenden. IV. Béla király a tatárjárás után, 1244-ben telepeseket hívott a városba: ők építették a jelenlegi Szent Erzsébet-templom ősét, és terjesztették el Szent Erzsébet tiszteletét Körmenden. A felebaráti szeretet szentjének, Szent Mártonnak tiszteletére emelt templom is megmaradt, ám a 16. század után már nem szerepelt a városról készült térképeken.

A Szent Márton-templom – titulusa alapján – a Szent Erzsébet-templomnál korábban épülhetett. Első említése Körmendi István kereskedő 1434–35-ben kelt végrendeletében található, melyből kiderül, hogy 1434 körül Henrik kalmár fia, István az adósságai kifizetése után hátramaradó pénzének, valamint sáfrányának kétharmadát három körmendi egyházra: a Szent Márton-egyházra, a Szent Erzsébet-egyházra és a Szűz Mária-kolostorra hagyta.

További írásos adat a Szent Márton-templomról egy, az ágostonosok elleni perben 1513 körül született vallomás: a perben tanúként szerepel Körmendi Lőrinc atya, aki „a halottak oltárának igazgatója a falakon kívüli Szent Márton-templomban”.

A templom helyével kapcsolatos legfontosabb adat a város mai Kölcsey Ferenc utcájának korábbi elnevezése: Szent Márton utca, mely 1603-tól 1930-ig szerepelt a térképeken. Ezért is feltételezték, hogy a templom a jelenlegi Kölcsey utca 12. szám alatt állhatott, ahol az egyetlen nagyméretű tér található. Siklós Gyula régész azonban, a középkori Körmend történetét kutatva, megállapította, hogy az említett helyen a 16. században a Goricza-lakótorony állt. Hajmási Erika 1986-ban végzett régészeti kutatásai során az iskola telkén feltárta a sörház téglából épített alapfalait, valamint egy 17. századi gazdasági épületet, és megtalálta a vizesárok részleteit; nem talált azonban sem sírokat, sem templomra utaló leleteket.

Siklós Gyula kutatásai szerint valószínű, hogy alapításakor a templom mégis a Szent Márton utcában állott (amennyiben az először 1603-ban Mártonné utcájának nevezett utcát akkor is így hívták). Ennek az utcának a nyomvonalát 1716-ban megváltoztatták, ekkor nyerte el jelenlegi formáját; eredetileg azonban a mai Zrínyi Miklós utca irányába futhatott, ahol a 4. sz. ház területén az 1980 körül végzett földmunkálatok során emberi csontokra bukkantak.

Az ágostonosok perében szereplő leírás a templomot „falakon kívülinek” nevezi – nem véletlen, hiszen a belvárostól északra eső, lakott területeket csak a 14. században, a palánkfal építésével szakíthatták el a belvárostól; a külvárost is csak 1608-tól említik források.

A leírtak alapján a körmendi Szent Márton-templom a mai Zrínyi utca 4. szám területén állhatott.

Zárásul még egy történeti adat: egy 1372. szeptember 29-én Pozsonyban kiadott oklevél I. Lajos király Domonkos fia, János körmendi esküdt kérésére, amelyet az a maga és a többi körmendi polgárok és hospesek nevében adott elő, Körmend oppidumnak, Buda város (civitas) mintájára jogot adományoz Szent Márton-napi évi vásár tartására.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír