A szentmise főcelebránsa György Alfréd MI, a kamilliánus rend osztrák tartományának generális delegátusa, tartományi elöljáró volt, a koncelebráns Faragó Artúr váci egyházmegyei kórházlelkész volt.
Az agapét követően Végh György Pál, az Országos Traumatológiai Intézet főorvosa, a közösség elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Az előadások témája az onkológiai betegek orvosi és lelkipásztori ellátása volt.
Vachaja József belgyógyász gyakorlati tapasztalatai alapján beszélt az onkológiai betegek panaszairól, fájdalmairól, kezelési módszereiről, a terápiás eljárásokról. Megosztotta meggyőződését, hogy hidat kell építeni a hitélet és az orvostudomány között – az orvosok mellett nagy szüksége van a betegeknek lelkészekre, önkéntes beteglátogatókra is. Az orvos-beteg kapcsolatot illetően az érintések fontosságáról beszélt a főorvos. Emellett hangsúlyozta a remény szerepét a betegek életében – a remény az, amire építkezni lehet a nehéz időkben, ez az, amiben a lelkész a beteg segítségére siethet.
Faragó Artúr saját, a betegágyak mellett szerzett lelkipásztori, lelkigondozói élményeit osztotta meg. Elmondta, sokszor tapasztalta meg azt, hogy a betegeket magukra hagyta a család, amikor kiderült a gyógyíthatatlan betegségük. Ilyenkor a beteg egyedül marad, bezárkózik, az orvosoktól várja a csodát, azt, hogy gyógyítsák meg. Hosszú kísérési folyamatra van szükség ahhoz, hogy megnyíljanak, megtalálják a hangot a lelkigondozóval. Sokan elfordulnak ebben az időszakban Istentől, de megtalálva ezekkel a betegekkel a hangot, lehet éreztetni velük, hogy fontosak, segíteni lehet nekik megtalálni és ébren tartani a reményt. Egyéni, hogy a betegség, a szenvedés eltávolít Istentől, vagy közelebb visz hozzá. Kinek-kinek magának kell feltennie a kérdést: „A betegség veszteség vagy nyereség számomra?”
Az előadásokat rövid konzultáció követte, majd tanácskozással zárult a rendezvény.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria