Templombúcsú a partiumi magyar görögkatolikusoknál

Külhoni – 2020. május 26., kedd | 13:46

Áldozócsütörtökön, május 21-én szabadtéri liturgia keretében ünnepelték a csedregi görögkatolikusok a római katolikus hívekkel közösen az egyházközség templomának búcsúját.

A csedregiek számára rendhagyó ünnep Urunk mennybemenetele, áldozócsütörtök, mivel a település görögkatolikus ősei Üdvözítőnk oltalmába ajánlva szentelték fel 1907-ben közös erővel épített templomukat. Az esemény az eddigiektől eltérő módon, szabadtéri liturgia keretében valósult meg a távolságtartási törvények betartásával. Az ünnep főcelebránsa Kozsán István mikolai görögkatolikus pap volt, szentbeszédet mondott Simon István görögkatolikus diakónus. A római katolikus papságot a csedregi születésű Szmutku Róbert  nagybányai római katolikus esperes és Daly Attila papnövendék képviselte.

Simon István ünnepi beszédében kiemelte, hogy 1907-ben november 5-én szentelték fel a csedregi görögkatolikus templomot, és egy újságcikkben beszámolnak arról, hogy a nép fáradságos munkával és áldozatkészséggel, saját erejét meghaladó önadóztatással létesítette azt. Az ünnepen, pontosan 113 éve, számos szép köszöntő hangzott el, olyan sok lélek jelenlétében, hogy a szabad ég alatt tartották meg a liturgiát.

„Ma ismét kint vagyunk a szabad ég alatt, úgy mint 113 évvel ezelőtt, most is kint hangzik el a szentbeszéd. Szent hely a templom és környéke, őseink itt, ezen a helyen áldották az Istent és itt, ezen a helyen állt Isten egyháza évszázadok óta előbb fából, majd kőből. A falu népe nem egy szentnek ajánlotta a felszentelt helyet, hanem a mennybe emelkedő Jézus Krisztusnak, Isten fiának. (...)

Jézus a mennybe ment, és a mennynek nem az a tulajdonsága, hogy messze van tőlünk, hanem az, hogy láthatatlan a számunkra. A látható, érzékelhető, materiális világ és Krisztus közé emelkedett egy felhő, ám az nem elválasztja, csupán eltakarja őt. Nem a föld és a menny távolsága miatt nem látjuk Jézust, hanem a föld és a menny közötti lényegi különbség miatt – fogalmazott Simon István diakónus.

Az olajfák hegyén való búcsú nem helyváltoztatás, hanem létváltoztatás volt. Jézus visszalép abba az állapotba, melyben az Atyával volt. A mennyei Jézussal ott is lehet találkozni, ahol a földi Jézus sohasem járt. Szent Pál apostol a damaszkuszi úton találkozik Jézussal, Szent II. János Pál pápa vagy Pio atya is megérzi az isteni érintést, de közülünk is hányan találkoznak a mennyei Jézussal itt a templomban Isten jelenlétének érintettsége által. Jézus közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, közelebb van, mint a mellettünk lévő most, mint testemen a ruha, vagy ahogy Szent Ágoston mondja: »Ő bensőbb az én bensőmnél.« (...)”

A diakónus felemelő elmélkedése után, a liturgia végén Kozsán István mikolai parókus köszönte meg az ünnepi meghívást, és néhány gondolatot intézett a hívekhez.

„Nagy tisztelettel és szeretettel megköszönjük, hogy megünnepelhetjük Jézus mennybemenetelét. Ünnepelünk közösen, megtartva anyaszentegyházunk lelki örökségét és küldetését. Boldogok vagyunk az Istenszülő Máriával, a tanítványokkal, az angyalokkal. Jézus azáltal, hogy elfoglalta a mennyei Atya jobbján a helyét, számunkra is megnyitja a halhatatlan élet kapuit, a kiengesztelődést, és helyreállítja istengyermeki kapcsolatunkat. Az istengyermekségi kapcsolatban lehetünk mi is igazán boldogok, azáltal értjük meg az öröm természetfeletti mivoltát is. 

Ma örvendezünk, és telve van ajkunk a hála énekeivel. A tanítványok is leborultak Jézus előtt, boldogok voltak, hogy összeköti őket Isten Lelke, hiszen Jézus már a mennybemenetelekor megígérte az erőt adó elevenítő lelket. Az elevenítő Lélek közöltetésének elnyerése az életünk célja, a mai ünnep erre is irányul, Jézus mennybemenetelének élő tanúi ennek segítsége által tudtak bizonyságot tenni és hirdetni az evangélium értékrendszerét a föld végső határáig, tudtak reménykedni és örvendezni ezen az ünnepen.”

Kozsán István megköszönte a szentbeszédet Simon Istvánnak, és áldást kért munkájára, hogy őseihez hasonlóan sokáig hirdethesse Jézus Krisztus istenfiúságát és az evangéliumot. A liturgia végén Szemák Miklós csedregi parókus mondott köszönetet, majd számos éljeneztetés után elhangzott a pápai és a magyar himnusz is.

A teljes írás ITT olvasható.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria