Templombúcsút tartottak Szent Pio áldozópap ünnepén Nyírcsászáriban

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Pio atya liturgikus emléknapjára a határon túlról, a szomszéd településekről, az ország távolabbi részeiről is érkeztek hívek, valamint a nyírbátori katolikus gimnázium ifjúsága is képviseltette magát Babály András, a Szent Pio-templom plébánosa meghívására. 

Palánki Ferenc a szentmise homíliájában először Szent Ágostont idézte, a szentek életpéldájának követésére szólítva fel.

Pio atya a csodák embere – fogalmazott a püspök. – Ha valaki az Istennek adja az életét, akkor abban megvalósulnak a szeretet csodái. Isten Pio atyán keresztül különleges csodákat tett. Pio atya életével a figyelmet Istenre irányította, még akkor is, amikor ezért támadták őt.

Ha teljesítjük a küldetésünket, evilági hivatásunkat, Istennek tetsző módon élünk, akkor azon az úton járunk, amelyen a szentek is jártak, és így embertársaink figyelmét az Isten felé fordíthatjuk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy könnyebb és kereszt nélküli lesz az életünk – figyelmeztetett a főpásztor, és emlékeztetett: Pio atya, aki ötven éven keresztül Krisztus szent sebeit hordozta a testén, azt vallotta, hogy az Isten nem elveszi a keresztet, hanem bekötözi a sebeket.

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24) – idézte Palánki Ferenc az evangéliumot, és hangsúlyozta, Isten segít az embernek, hogy a szenvedése érdemszerző áldozattá váljon.

Pio atya is valóságosan szenvedett, mégsem ment el a kedve a szolgálattól, a hűségtől, a másokért meghozott áldozatoktól – mutatott rá a debrecen-nyíregyházi főpásztor.

„Nagyot gondolt az Isten, engem választott ki arra, hogy bennem szenvedjen, és rajtam keresztül szeressen”, vallotta Pio atya élete vége felé. A kereszthordozás a mi életünkben is valóság. Isten mindannyiunkról nagyot gondolt, kiválasztott bennünket arra, hogy az életünk csodálatos üdvösségtörténet legyen. De ehhez az kell, hogy átérezzük Isten jóságát és szeretetét. „Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk. Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért” (1Jn 3,16). Ebben találjuk meg életünk értelmét – folytatta a püspök –, hiszen: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (16,26)

Pio atya a mindennapi szenvedéséhez az imádságból, a mindennapi istenkapcsolatból merített erőt. Kész volt naponta tíz-tizenkét órán keresztül gyóntatni azért, hogy mindenkivel megismertesse az Isten jóságát, szeretetét, irgalmát. Egyszer egy hitetlen orvos azt mondta neki, Ő nem hisz az Istenben, amire Pio atya azt válaszolta: „Nem baj, az Isten hisz benned”. Bármennyire nehéz, kétségekkel teli az életünk, tudnunk kell, hogy az Isten bízik bennünk és rajtunk keresztül akarja megmutatni a földön a szeretetét – biztatott Palánki Fernec.

Majd így zárta homíliáját: kérjük Pio atya közbenjáró imádságát, hogy fölfedezzük kiválasztottságunkat, és észrevegyük, az Isten rólunk is nagyot gondolt, és bennünket is kiválasztott arra, hogy bennünk szenvedjen, rajtunk keresztül szeressen.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír