Teremtésvédelmi kalendárium – A hónapos retkek kalandjai

Nézőpont – 2019. május 17., péntek | 16:00

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Most Krúdy Gyulával együtt a szabadföldi növények dicséretét zengjük.

„Ha pici, piros, az életörömtől dagadozó vidám, kis termetű emberek életkedvéhez hasonlatos boldogsággal fogyasztjuk a tavasz első hónapjaiban szokásos piros retket a garnírozott »liptói« túróval – hónapos retket vajjal, szalámival vagy egyéb társasággal, akkor észrevehetjük, hogy életkedvünk éppen úgy beköszöntött, mint a megnevezhetetlen, gyönyörű tavasz, a »hónapos retek« idénye.” (Krúdy Gyula)

Sokat tanulhatunk Krúdytól, ha az élet apró örömeinek élvezetéről, azok megbecsüléséről van szó! De csodálatos ételleírásai most már azért is egyre értékesebbek, mert az elmúlt lassan száz esztendő alatt egyre gyorsuló ütemben távolodunk ezektől az évente újra és újra megélt vidám élményektől, amik a hétköznapot is ünneppé varázsolják! Ilyen különleges nap, amikor az első retket, zöldhagymát húzza ki az ember a kertjéből, és bizony ennek csak májusban jön el az ideje, ha visszahelyezkedünk a dolgok természetes rendjébe, és nem siettetjük idő előtti megjelenésüket.

Az ilyen „szabadföldi” retkek persze már sok kalandot megélnek, mire a február végi vetésből két hónap alatt ehetővé gömbölyödnek. Meg is látszik rajtuk, ahogy a túl sűrű vetés miatt némelyik apróbb marad, párat már kóstolgat valami föld alatti rágcsáló, de mégis, derekasan megküzdöttek a váratlanul felmelegedő nappalokkal, fagyos éjszakákkal, hirtelen záporokkal, a saláta apró árnyékával. Valóban, ez a „gömbölyded, hosszú bajszú, különös ízű jövevény, amikor a fekete föld alól oly tündökölve jön elő, mint az új élet”, kétségtelen bizonysága az igazi tavasznak! Felismerhető a piacon is apró, haragoszöld levélüstökéről, amit szintén dicsőségesen megvívott csaták sebhelyei borítanak, és ezektől a kalandoktól lesz kissé csípős, de rendkívül zamatos, ropogós! Hány fagyos, csillagfényes éjszaka borult föléje, hogy örvendezhetett az egyre hosszabbodó nappaloknak velünk együtt ebben a két hónapban…

Persze az elmúlt hetekben is kóstolhattunk már a fóliasátrakból, jobb esetben üvegházakból kikerült, ízetlen retket, hamar fonnyadó, megnyúlt újhagymát, sápadt, gyenge levelű salátát, de gondoltunk-e rá, hogy mi lesz majd az elöregedett fóliákkal, mennyi vegyszer terheli így az intenzíven kihasznált talajokat, a talajvizet, és vajon a fűtésre szánt energia és az öntözővíz honnan származik? Ha ezt mind mérlegre tesszük, esztelen pazarlásnak tűnik a primőrök ilyen tömeges termesztése. Ezeknek a terményeknek a vitamintartalma sem olyan, mint a szabadföldön termetteké, hiszen a nap sugarai csak részben jutnak át a fólián, a maradék dolgavégezetlenül visszaverődik, vagy éppen a fóliát bontja alkotórészeire… Itt persze párolgás sincs, ami a növényekkel szabadon borított felületen természetes, így az egész környék mikroklímája megváltozik. Az is megdöbbentő, hogy az árakban ez nem jelentkezik, nem a vásárló fizeti meg a környezetterhelés valós költségeit, hiszen ha így volna, az egekbe szökne a kőolajra, talajaink rohamosan csökkenő humusztartalmára, föld alatti vízkészleteink pazarló kiaknázására alapozott kertészetek termékeinek ára... Nem ártana ezeket a kijózanító költségeket is feltüntetni az ártáblán.

Igen, ahogy Ferenc pápa írja: „Már nem beszélhetünk fenntartható fejlődésről a nemzedékek közötti szolidaritás nélkül. Amikor arra a helyzetre gondolunk, ahogyan a bolygót hátrahagyjuk a jövő nemzedék számára, egy másik logikába lépünk, az ingyenesség logikájába, az ajándékba, amit kapunk és továbbadunk… Nem egy szabadon választott hozzáállásról beszélünk, hanem az igazságosság egyik alapkérdéséről, hiszen a föld, melyet kaptunk, azoké is, akik utánunk jönnek.” (Laudato si’ 159.)

Na de most itt a május, bőségesen van szabadföldi retek, valódi, zömök újhagyma, sokféle tépősaláta, sóska, spenót, amit tényleg ajándékként él meg az ember, ha a kertből frissen szedegeti fel a reggelihez, vagy a piacon talál rájuk. Visszazökken talán végre az évszakok rendje? Különös, de nem így történik, hanem a piacon továbbra is hosszú sorok kígyóznak a fóliás termesztők pultjai előtt, csak most már a koraszülött eprek, a sápadt téli napfényben született paradicsomtövek termései csábítják el a mindig újdonságra vágyó, türelmetlen „fogyasztót”…

Mit tehetünk ez ellen egyénként, teremtéstudatos keresztényként? Ferenc pápa biztatása erőt adhat fogyasztási szokásaink átgondolt megváltoztatásához: „A szabadon és tudatosan megélt mértéktartás felszabadító. Ez nem kevesebb élet, nem gyengébb izzás, épp ellenkezőleg. Valójában azok élveznek és élnek meg jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal, hogy innen-onnan csipegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs. Az ilyenek megtapasztalják, mit jelent értékelni minden egyes személyt és minden dolgot, megtanulnak kapcsolatba lépni a legegyszerűbb valósággal is, és tudnak örülni neki. Így képesek csökkenteni a kielégítetlen igényeket…” (Laudato si’ 223.)

Szöveg és kép: Lechner Judit

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria