Teremtésvédelmi sorozatot indítunk oldalunkon

Sokan, sokszor kérdezik: végül is, mi az a teremtésvédelem? Hosszan lehetne a teremtésvédelem fogalmáról értekezni, de én ilyenkor inkább a következőket szoktam mondani: a teremtésvédelem kulturális és környezeti értékeink védelme szent felelősséggel és szeretettel. Tegyük felelősséggel, amit a Jóisten – ahogyan a Teremtés könyvében olvashatjuk –, ránk bízott, azt, hogy a „földet műveljük és őrizzük meg” s mindezt tegyük evangéliumi szerető hittel, ami a megváltott, új ember sajátja. A teremtésvédelem az egyik dolgunk itt a földön, ami a lelkünkben kezdődik és beletartozik minden ember, az őt körülvevő környezettel.

Szándékaink szerint kéthetenként pénteken szeretnénk körüljárni mindazt, amit a teremtésvédelemről gondolunk.

Ezt követően minden hónap második péntekén rövid „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk: szeretnénk a természet és liturgikus idő változásán keresztül a teremtett világ szépségét, egyszerűségét, törékenységét és vitalitását bemutatni. Mindezt azért, hogy az egyházi év ritmusát is követve, Istent keresve a természet felé fordíthassuk gondolatainkat, érzékelve a teremtett világ ajándékát, s ezáltal felismerjük személyes cselekvő, valamint belső, szemlélődő indíttatású teendőinket.

A tervek szerint minden hónap negyedik péntekén egyfajta „teremtésvédelmi iránytűt” szeretnénk adni: a hónapban megtörtént világi és egyházi, hazai és nemzetközi esemény, egy-egy jeles nap, vagy évforduló kapcsán adnánk rövid elemzést teremtésvédelmi szemszögből. Időről időre apró diagnózist is készítenénk, mert elkerülhetetlennek tartjuk, hogy nevén nevezzük a dolgokat és ezzel szembe nézzünk a tornyosuló gondokkal. Egyúttal szeretnénk a lehetséges megoldásokat, a válaszutak irányát is megmutatni. Mindezt azért, hogy segítsünk a szinte követhetetlen hírdömpingben való eligazodásban, és hogy erősítsük a cselekvésre való indíttatást, a teremtésvédelem értékelvű gondolatainak megosztását.

Gyermekeink, unokáink sorsa a mi kezünkben van. Minél többen belátjuk ennek felelősségét, minél többen értjük a diagnózist, annál eredményesebben csökkenthetjük a Szent II. János Pál pápa által „globális morális válság”-nak nevezett, katasztrofális környezeti és társadalmi hatásokat. Mindenkire szükségünk van: lelkes fiatalokra és bölcs idősebbekre; azokra is, akik még nem érzékelik a bajt, de azokra is, akik már nem látnak kiutat és lemondtak a világ jobbításáról.

Szeretnénk, ha minél többen követnének ezen az úton, hogy bátran nézhessünk majd Urunk szemébe, amikor a ránk bízott Földről fog kérdezni.

Nemes Csaba/Magyar Kurír