Teréz anya gondolatai

Kultúra – 2016. február 21., vasárnap | 14:15

A Marcello Stanzione szalézi szerzetes pap által összeállított kötet Kalkuttai Boldog Teréz anya gondolatait és imádságait tartalmazza, melyek lelki útmutatóul szolgálhatnak számunkra az év minden napján.

Teréz anya ötven évig szolgálta a szegények legszegényebbjeit, az élet legelesettebbjeit, azokat, akiket a társadalom kitaszított magából. Minden szegényben a szenvedő Krisztust látta. Vallotta, hogy Krisztus „ma is ugyanaz a Krisztus, aki azokkal a szegényekkel azonosítja magát, akiket mi nem kívánatosnak minősítünk. Nem válnak hasznára a társadalomnak, és senkinek sincs ideje, hogy törődjön velük.” Ezért a Szeretet Misszionáriusainak küldetése, hogy felfedezze őket, ezáltal válik a szeretetük hitelessé. Teréz anya számára a válasz, mit tegyek azért, hogy boldog legyek, végtelenül egyszerű volt: „Imádkozom és dolgozom Jézusért, Jézussal és Jézuson keresztül. A kezemmel szolgálom. A szívemben hordom a szegényeket, és őket szolgálva szolgálom és szeretem Jézust.” Teréz anya vallotta, hogy gondoskodni a szegényekről és a szükséget szenvedőkről nemcsak az állam felelőssége, hanem mindenkié. Mindannyiunknak el kell köteleznie magát mások szolgálatára. Nem az a fontos, hogy mennyit teszünk, hanem hogy mennyi szeretetet fektetünk abba, amit teszünk. „Ebben áll a mi szeretetünk Isten felé.” Ugyanígy, mindnyájunknak hűségesnek kell lennünk a Szentlélekhez. Életünket a saját személyiségünkkel kell leélnünk. Ha mindenki a saját helyén munkálkodik, meg tudjuk változtatni a világot. Ha valóban azt a munkát végezzük, ami ránk lett bízva, akkor azt teljes szívvel kell elvégeznünk. „Csak úgy vehetünk részt a megváltásban, ha őszinték vagyunk, és ténylegesen Istennel együtt munkálkodunk.” Teréz anya szerint „Úgy kell cselekedni, mintha minden rajtunk múlna… A többit pedig Istenre kell bízni.” A keresztények olyanok mások számára, „mint a fény a világ népének. Ha keresztények vagyunk, akkor hasonlónak kell lennünk Krisztushoz.”

Azt, hogy mit jelent az isteni gondviselés a gyakorlatban, Teréz anya a következő kis történettel világítja meg: amikor 1948-ban elindult Lorettóból, hogy további életét teljes egészében a legszegényebbeknek szentelje, a nővérek adtak neki öt rúpiát (ötven cent), hogy túlélje az első napokat. Összefutott Henry atyával, egy közeli barátjával, aki Szent József kis imádságát terjesztette, amit a nővér nagyon szeretett. Ki akart nyomtatni belőle néhány képecskét, s megkérte, legyen ő az első adományozó. Teréz anya pillanatnyi habozás nélkül odaadta Henry atyának az öt rúpiáját, így tényleg nem maradt semmije. Azon az estén ismét összefutott vele, és Henry atya egy borítékot adott át neki, egy általa nem ismert úr kérte meg erre. A borítékban száz rúpia volt.

Teréz anya személyiségéből a hit és a derű mellett nem hiányzott a humor sem. Miután egyre népszerűbb lett, szerződést kötött Istennel: „minden fényképért, amit hagyok, hogy készítsenek rólam, Ő kihoz egy lelket a tisztítótűzből. Úgy hiszem, ha ebben az ütemben haladunk tovább, lassan üres lesz a tisztítótűz.”

A kalkuttai nővér szerint a legnagyobb igazságtalanság, amit elkövetünk a szegények ellen, hogy azt gondoljuk, semmi célt nem szolgálnak. Megfeledkezünk arról, hogy tisztelettel és méltósággal bánjunk velük, amit pedig Isten fiaiként megérdemelnének. Vallotta: „A szegények Isten ajándékai. Ők a mi szeretetünk. Krisztus nem azt fogja majd megkérdezni, hogy mit tettünk, hanem hogy mennyi szeretetet fektettünk abba, amit csináltunk.”

Teréz anya a leghatározottabban elvetette azt a sokak által vallott vélekedést, hogy a társadalmi igazságosság megold minden problémát. Leszögezte: „A társadalom önmagában hatástalan. Szeretet nélkül nem szűnik meg más lenni, mint újfajta elnyomás. Nem lesz béke társadalmi igazságosság nélkül. De társadalmi igazságosság sem lesz szeretet nélkül.”

Teréz anya szerint a másokra való odafigyelés a szentté válás kezdete. „Ha megtanuljuk ennek művészetét, egyre jobban fogunk Krisztusra hasonlítani, mert az Ő szíve édes volt, és mindig csak másokra gondolt.”

Az életszentség pedig mindenkit megillet, mindenki számára adott a lehetőség, hogy eljusson erre a fokra, Jézus intelmeinek megfelelően: „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). Teréz anya szerint „A szentté válás nagyon egyszerű kötelesség. Gyakorlatilag, ha megtanulunk szeretni, megtanulunk szentnek lenni is.” Ám ez nem megy önerőből, szükségünk van a kegyelemre, ezért ha képesek akarunk lenni a szeretetre, imádkoznunk kell. Az életszentségre való törekvést pedig a környezetünkben kell elkezdenünk, az ima, az irgalmasság és a szeretet apró cselekedetein keresztül először a családunkon belül, majd a szomszédainkkal, barátainkkal, hogy mindez kisugározzon a lakónegyedünkre, a városunkra, végül az egész földre, hogy megvalósuljon a jelenleginél lényegesen igazságosabb és testvériesebb világ.

(Lazi Könyvkiadó, 2015.) 

(Amint arról 2015. december 17-én, Ferenc pápa elismerte a Teréz anya szentté avatásához szükséges csodát címmel beszámoltunk, a Szentatya elismerte a Teréz anya közbenjárására történt csodát, és ezzel megnyitotta az utat a nővér szentté avatásához, amelyre liturgikus emléknapját megelőzően (szeptember 5.) szeptember 4-én, vasárnap kerül majd sor.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Kapcsolódó fotógaléria