Ternyák Csaba szenteste: Az Élet születésének ünneplése kioltotta a haláltól való félelmünket

„Mindennek ellenére ma karácsony van, ennek örömében köszöntöm azokat a testvéreket, akik itt vannak a bazilikában és mindazokat, akik a média eszközein keresztül hallgatnak bennünket. Az az öröm, hogy megszületett a kis Jézus, eltölti mindannyiunk szívét” – szólt a hívekhez a főpásztor a szertartás elején.

A Lukács evangéliumából szóló részlet után az egri érsek szentbeszédében úgy fogalmazott, karácsony ünnepe minden évben ugyanolyan, de mégis mindig kicsit más. Ebben az esztendőben nemcsak azért, mert a bazilika felújítása miatt a körülmények szűkösebbek, s a fertőzésveszély miatti előírások, a kötelező óvatosság jelen van életünkben, ráadásul az éjféli misét is korábban tartjuk, s sokan vannak, akik a médián keresztül vannak velünk.

Más ez a karácsony, ennek ellenére mégis ünnep és mégis régi, sőt, ezek a külső körülmények talán még érzékenyebbé tesznek bennünket. Úgy érezzük, ez az ünnep jobban hasonlít a betlehemi első karácsonyhoz.

Az emberek most is bezárkóznak, igaz, most a járvány miatt, de mindenképpen szűkebb körben ünneplünk. Annak idején Mária és József voltak jelen és csendes boldogságban ölelhették magukhoz a kisdedet, később jöttek a pásztorok és a királyok. A lényeg azonban most is ugyanaz, ma sem beszélhetünk másról, nem engedhetjük, hogy a figyelmünket elterelje a lényegről, legyen az a járvány, a kisebb bazilika, vagy a korábbi időpont. A lényeg az, hogy megszületett a világ üdvözítője, az Isten emberré lett. Ez lett a történelem középpontja, ez megmutatkozik az időszámításban, abban, hogy Krisztusban egy új típusú ember jelent meg, aki mindenkit új életre hívott. Minden karácsony arra emlékeztet, hogy annyira fontos az ember Isten szemében, hogy ő maga is emberré lett, véglegesen.

Az Isten Jézus Krisztusban emberré lett! Jézus Krisztus felvitte a mennyországba emberségünket, azóta emberi természetünk ott van az Istenben, ennek a nagy eseménynek igazi horderejét nem is vagyunk képesek felfogni, mindig csak egy-egy szegmensét vagyunk képesek megragadni. Szükségünk van azonban arra, hogy körüljárjuk ezt a nagy titkot, hogy próbáljunk a mélyére hatolni. Ahogy elmélkedünk a jászol előtt, eszünkbe juthatnak a csillagászok, akik a világmindenséget tanulmányozzák, képesek akár 13 milliárd fényévre is ellátni. Mégis, amikor ilyen távol lévő égitesteket tanulmányoznak, nem felejtik, hogy az a hatalmas nagy univerzumnak egy kicsi szegmense. Sok más tudós van így, akik a részleteket vizsgálva rácsodálkoznak a rejtelmekre, s tudják, hogy mindez a nagy egésznek csak egy kicsiny részlete.

A biológusok az emberi szervezetben lévő aprócska dolgokat, baktériumokat, vírusokat tanulmányozzák, látva, hogy ezek olykor szolgálják a szervezetünket, olykor pedig látják, hogy akár gyilkolni is képesek.

Egyik tudós sem feledheti, hogy minden analízist szintézisnek kell követnie, hogy az ember minden kicsinységével, törékenységével mégis ennek a csodálatos teremtett világnak a koronája.

Ezen sokan szoktak gúnyolódni, de amikor a betlehemi jászolnál rácsodálkozunk egy-egy részletre, nem szabad szem elől tévesztenünk a lényeget, ez a gyermek Isten egyszülött fia. Aki új horizontot nyitott az egész emberiségnek, ő a tökéletes ember, benne és érte teremtetett minden.

Az ember hivatása a véges életnél többre szól, minőségileg, mert ez a kisgyermek nyitotta meg a legígéretesebb dimenziót. Ez nincs alávetve az elmúlás törvényének. Ember létünk méltóságot jelent, s a másik ember méltóságát is.

Nagy Szent Leó pápa sok évszázaddal ezelőtt elhangzott szavai szerint jó újra és újra felismerni azt, hogy Isten a sötétség hatalmából ragadta ki az embert.

Az Élet születésének ünneplése kioltotta a halálból való félelmünket – zárta szentbeszédét Ternyák Csaba érsek.

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír