Tíz ezüstmisés lelkipásztor ünnepelt Balatonfűzfőn

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szécsi Ferenc balatonfűzfői plébános hívta meg az alkalomra egykori kurzustársait: Ailer Gáspár dunabogdányi plébánost, Berta Tibor ezredest, a tábori püspökség általános helynökét, Földi István badacsonytomaji plébánost, Hernádi László nagykőrösi plébánost, Horváth Zoltán budapest-terézvárosi plébánost, Juhász Gábor budapest-vizafogói plébánost, Somos László kaposfői plébánost és Tóth Kálmánt, a budapesti Szent Rita-egyházközség plébánosát. Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök nem tudott jelen lenni. Az ünneplőkhöz csatlakozott a Veszprémi Főegyházmegye ezüstmisés papja, Németh József.

A közös ünneplés egybeesett a templom búcsújával, a környékbeli hívők és az atyák ismerősei, barátai megtöltötték a templomot. Barsi Balázs ferences szerzetes homíliájában a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” kifejezés ószövetségi és újszövetségi értelmezését adta. Újszövetségi értelemben az idézett megfogalmazás hamis, ugyanis a szeretet két személy közötti viszonyt feltételez, s ennek valódi kiáradása a Krisztusban való szeretet. Ilyen értelemben az ember és ember közötti szeretetkapcsolat tulajdonképpen eszköz a szeretet eléréséhez.  A szeretet maga személy, nem más, mint Krisztus, azaz Isten.

Az egykori évfolyamtársak a sekrestyében sorshúzással döntötték el, ki legyen a főcelebráns. Ailer Gáspár dunabogdányi plébánossal együtt koncelebráltak a többiek, hálát adva Istennek az eltelt huszonöt esztendőért, és kérve a Mindenható segítségét az előttük álló további szolgálatban.

Berta Tibor így vallott papi útjáról: „Az adta a boldogságot, hogy ma is elmondhatom reggelenként, a napi imádságban és a teendőkben: »Hála neked, Atyám!« Hála a Mennyei Atyának mindenkiért, aki segített az elmúlt időben: szüleimnek, nevelőimnek, tanítóimnak, professzoroknak, papoknak, püspököknek, hívőknek és nem hívőknek. Emberi és papi életutamban – miközben gyöngeségeim, hibáim, vétkeim és bűneim, mint hű kutyák jönnek utánam (idézve Babits Mihály Intelem vezeklésre című versét) – mindig ott volt az Isten kínálta lehetőség a megújulásra, az újraindulásra, megbotlások után a fölállásra.”

Horváth Zoltán hivatását egyetlen szóval jellemezte: ajándék. „Az ajándékot meglepetésként kapja az ember, nem számít rá, úgy érzi, talán meg sem érdemli. De aki adja, tudja, mivel szerezhet örömet, és mivel teheti boldoggá a másikat. Nekem mindent Isten adott, persze embereken, a legkülönbözőbb eseményeken, élethelyzeteken keresztül.”

Hivatását  az öröm határozza meg. „Mert Jézus eljött közénk, kereszthalálával megváltott bennünket, legyőzte a halált, és feltámadt. Sok ember életéből sajnos hiányzik a felszabadult öröm. Mi, magyarok gyakran panaszkodunk, vagy annyi nehézséggel küszködünk, olyan sok elvárásnak kell megfelelnünk már iskoláskorunktól kezdve, hogy sokszor nem tudunk önfeledten örülni. Pedig Isten maga az öröm, és arra teremtett minket, hogy boldogok legyünk, és örüljünk egymásnak. A lélek szabadságának örömét szeretném továbbadni, s azért tudok megfelelni ennek, mert nekem is sok örömben van részem.” 

Videó: Veszprémi Érsekség

Fotó: Lambert Attila

Elmer István/Magyar Kurír