Tizenötezren vettek részt Máriapócson a Nagyboldogasszony-búcsún

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A gyóntatások alatt, illetve a szertartáson megmutatkozó soknyelvűség a kegyhely nyitottságát, befogadóképességét és a szervezőket dicséri. A hétvégén majd tizenötezren tudtak gyónni, áldozni, bekapcsolódni a szertartásokba vagy tiszteletüket tenni a kegykép előtt. A szombat éjjeli virrasztás sem üres templomban történt. A zarándokok közül sokan fontosnak tartották, hogy az Istenszülőért és Istenszülő mellett végezzék a parakliszt, parasztászt, virrasztást, akathisztoszt, vecsernyét, utrenyét.

A szombaton és vasárnap gyalogosan, autóbusszal, gépkocsival és lovasszekérrel érkező zarándokok a közeli településekről, valamint Budapestről érkeztek. A határon túlról: Szatmárnémetiből, Nagykárolyból és Munkácsról is érkeztek több százan.

A szombat délutáni római katolikus szentmise után az esti Szent Liturgián Szimicsku Ferenc létavértes-nagylétai parókus az idei ünnep azon különlegességére hívta fel a figyelmet prédikációjában, hogy Krisztus Tábor-hegyi megdicsőülésének ünnepe egybeesik a Mária megdicsőülését hirdető búcsúval. Ránk, emberekre viszont csak akkor ragyog a mennyek országának dicsősége, ha kicsinyekké leszünk. A változó világunkban nekünk is változnunk kell. Felnőttként a gyermeki lelkületnek a rácsodálkozását, a feltétel nélküli szeretetét, Istenre való nyitottságát, de mindenekelőtt a kicsinységét kell magunkra öltenünk – mutatott rá a szónok.

A szombati forróságot kisöprő vasárnapi széllel, a változás szelével kezdődött a püspöki Szent Liturgia, amelyben együtt imádkozott Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Szocska Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó megannyi paptársukkal és sokezer hívővel. „Megérkeztünk. A megérkezés igazából hazaérkezés – mondta ünnepi beszédében Orosz Atanáz –, még a hegynél is magasabbra tekintünk ma, hiszen a Magasságbeli Isten országát szemléljük, ahol az Istenszülő Szűz elfoglalta a trónját, amelyet szent Fia már régóta készítgetett. Az Istenszülő elhunytának, elszenderedésének napján nem halálos gyászt tartunk […], mert jobblétre szenderült át, […] hazaérkezett. Mi, földi zarándokok szintén szeretnénk hazaérkezni. Mai zarándoklatunk, búcsújárásunk akkor lesz értékes, ha felkészít minket erre a végső hazaérkezésre, ha nemcsak az időjárás-változással jár együtt, hanem belső átalakulással is.” „A Szentlélek szele viszi előre vitorlásainkat, hogy célba érjünk. […] Mély lélegzetet kell vennünk, a Szentlélek szelét magunkba fogadnunk és változtatnunk életünkön” – hangsúlyozta.

Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír