A jáki templom több mint műemlék. Szimbóluma a megmaradásunknak, amelynek legfőbb sziklája keresztény hitünk – fogalmazott köszöntőjében Székely János megyéspüspök. A részletes beszámolók jóvoltából a konferencia hallgatósága szinte ott érezhette magát az ásatásokon, a falkutatásokon, tapinthatta az előkerült tárgyi leleteket.
Mint Sarkadi Márton építész, a projekt szakmai koordinátora elmondta: a mostani munkálatok azért is fontosak, mert végre összehangoltan, átgondoltan lehet végrehajtani a kutatásokat, restaurátori, felújítási, állagmegóvási munkákat. Ennek köszönhetően az épület nemcsak megújul, hanem végre lehetőség nyílik olyan hibák – remélhetőleg végleges – elhárítására is, mint például a vizesedés. Ez ugyanis az egyik legnagyobb probléma, amely lassan tönkreteszi az épületet. Sarkadi Márton összefoglalójában a további tervekről is beszélt.
Kiemelte: a cél nemcsak a felújítás, az állagmegóvás, hanem a dombon található épületekkel – a Szent Jakab-kápolnával, az apáti házzal – együtt a fenntarthatóvá tétel. A tervek szerint az ideérkező turisták a templom és a kápolna megtekintése után az apáti házban kialakított látogatóközpontban ismerkedhetnek meg a településsel, a Ják nemzetséggel, a templom történetével. Olyan megoldást keresünk, amely a helyieket, a híveket és a turistákat is kiszolgálja, mondta Sarkadi Márton, aki hozzátette: mindez a templomdomb körüli forgalom átgondolását, átalakítását is jelenti majd.
Pap Ildikó Katalin, a Savaria Múzeum osztályvezető-helyettese, régész főmuzeológusa a régészeti munkával kapcsolatban elmondta: több mint ezer sírt találtak a templomdombon. Kiemelte azt a két sírt, amelyet a templomon belül tártak fel és amelyben egy előkelő férfi és egy előkelő nő maradványaira bukkantak. Sikerült viseletmaradványokat is kiemelni a sírból és azonosítani őket. Pap Ildikó hangsúlyozta: a jelenlegi templom építése előtti időszakból is kerültek elő sírok.
Ezeket elemezve a szakemberek arra következtetnek, hogy az egykori pogány temetőt kezdték el a keresztények is használni oly módon, hogy a temető mellé építettek templomot és a templom körül temetkezhettek. Arra, hogy a keresztények a pogány temetőket így kezdik használni, a megyében vannak más példák is. Ez viszont azt is megerősíti, hogy létezett egy, a jelenleginél is korábban épült templom. Pap Ildikó szerint ezt az épületet a templom belső tere alatt kell keresni.
A konferencia további részében szó esett a falkutatások eredményeiről, amelyekkel kapcsolatban Sarkadi Márton kiemelte: valószínűsíthető, hogy a templom építését három műhely végezte. Az biztos, hogy az eredeti terveket megváltoztatták, erre utal az ablakok, oszlopok elhelyezése, beosztása. Az előkerült leletekből arra is következtetnek a szakemberek, hogy a templom bizonyos részeit a 16–17. században nemcsak liturgikus célokra használták, hanem laktak is bennük.
Több módszerrel is vizsgálták a templom köveit – ezt már Szemerey Kiss Balázs kőrestaurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének vezetője mondta előadásában, ismét hangsúlyozva, hogy a vizesedés a talajhoz közeli rétegekben roncsolja a köveket.
Miért szürkék a templom falai? – többek között ezt a kérdést vizsgálta Heiter András festő-restaurátor. Megállapította, hogy a szennyezettség oka nem maga a kő, annak minősége, hanem az olyan külső behatások, mint például a korábbi filmforgatások során használt nagy mennyiségű gyertya. Bemutatta, hogyan rekonstruáltak kettőt a templomban feltárt motívumok közül. Kiemelte: a restaurálás során nem fogják a töredékeket pótolni, a motívumok csak a digitális rekonstrukcióval láthatók majd eredeti formájukban, szépségükben.
Az utolsó előadásban Cselőtei Anna és Sarkadi Márton a templom építészeti, restaurátori, építéstörténeti dokumentációját ismertették, kiemelve: több szakterület adatai válnak így könnyen elérhetővé a szakemberek számára, ami megkönnyíti a munkát, a következtetések levonását.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria