Tomka Ferenc atya hetvenöt éves

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A köszöntés szentmisével kezdődött a piarista kápolnában Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával. A bíboros a mise kezdetén elmondta, örömmel érkezett a meghívásra. Homíliájában az Úr szolgálatáról beszélt. Erdő Péter beszédét teljes terjedelemben közöljük. 

Tomka Ferenc atya 75. születésnapját ünnepeljük. Hálát adunk papi szolgálatáért, a hitoktatás és a szentségi pasztoráció terén végzett sok munkájáért. Azokért az őszinte visszaemlékezéseiért, amelyek sokaknak segítséget jelentettek a múlt sebeinek feldolgozásában és az egység megélésében.

De mire is szólít bennünket ez a lelkipásztori küldetés? – Erről olvashatunk a mai evangéliumban. Jézus az elveszett bárány történetében Isten irgalmas szeretetéről beszél. Ennek a szeretetnek a munkatársai lesznek az apostolok. Ennek folytatása a püspöki és papi hivatás teljesítése is.

Szokták azt mondani, hogy Jézus olyan pásztorról beszél, aki a köré gyűlő 99 juhát elhagyja a pusztában csak azért, hogy az egyetlen elkóborolt után induljon. Mert tudja, hogy a tőle való elszakadás veszélyt jelent, hogy az elveszett báránynak van a leginkább szüksége a pásztor figyelmére és szeretetére. De gyakran halljuk mai papoktól – egy csipetnyi kesernyés humorral – a példabeszéd fordítottját is: azt kérdezik, hogy mit tegyen a pásztor, ha a száz juha közül 99 kóborol el, s csak egy marad mellette?

Ezt a példabeszédet azonban maga Jézus magyarázza meg. Azt mondja: „Nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint 99 igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen” (Lk 15,7). A zsoltárokhoz csatlakozó énekek sorában számos bibliai kézirat őriz egy szöveget Manassze imája néven. Ebben a bűneit bánó szerző így fohászkodik: „Te pedig, igazak Istene, nem szabtál ki vezeklést az igazakra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, akik nem vétkeztek ellened. De az én bűneim számosabbak, mint a homokszemek a tengerparton, és megsokasodtak gonoszságaim (…) és most szívem térdre borul előtted Uram, és jóságodért folyamodik. Vétkeztem Uram, vétkeztem, és elismerem gonoszságaimat. Kérve kérlek Uram, bocsáss meg nekem, (…) bár méltatlan vagyok, szabadíts meg engem nagy irgalmasságod szerint!” (Oratio Manasse 8-9. 11–14) Nem véletlen tehát, ha a törvénytudók Krisztus korában a bűnbánat értékéről sokat elmélkedtek. Különösen arról töprengtek, hogy mit jelent az, amikor a Szentírás igazakról beszél. Egy gyakori vélemény szerint igazakon azokat kell érteni, akik az egész törvényt megtartják, és kezdettől fogva sohasem sértették meg azt. Mintha a gazdag ifjú válaszát hallanánk a törvény parancsaival kapcsolatban, aki ezt mondja: „Ezeket megtartottam ifjúkorom óta” (Mt 19,20). Tehát az igaz embernek ez a fogalma negatív töltésű, a hibátlant, a bűn nélkülit jelenti. Aki viszont igazán szereti Istent és embertársait, aki tehát nem csupán a rosszat kerüli, hanem bánja a bűneit és igyekszik a szeretet cselekedeteivel engesztelni értük, vagyis a megtérő bűnös igazán kedves az Isten előtt. Erről szól például a farizeus és a vámos története is (Lk 18,10–14).

Az elveszett bárány példabeszéde tehát Jézus irgalmas szeretetét állítja középpontba, az ember számára pedig pozitív életeszményt jelöl meg. Nem elegendő, ha csupán a törvénysértéseket kerüljük, hanem teljes szívünkből kell Istent szeretni, embertársainkat pedig, mint saját magunkat (vö. Mt 22,34–40). Ebben az odaadó szeretetben találkoznak össze azok, akik mindig Isten parancsai szerint éltek, és azok, akik bánják bűneiket, és fájdalmukban, hogy a maguk erejéből mindent jóvátenni nem tudnak, Isten irgalmát kérik, hogy visszatérhessenek szeretetébe és megváltoztassák az életüket.

Kérjük Tomka Ferenc atya és minden paptestvérünk számára a tisztán látást és a Lélek erejét, hogy az élet minden helyzetében felismerjék és kövessék a Jó Pásztor, Jézus Krisztus példáját! Ámen.

A szentmisét követően a születésnap alkalmából egybegyűlt barátok, ismerősök, tudós kollégák, paptársak Várnai Jakab OFM rektor vezetésével átvonultak a Sapientia Főiskolára, ahol az auditorium maximum adott helyet a Tomka Ferenc tudományos munkássága tiszteletére tartott konferenciának.

Várnai Jakab rektor bevezetőjében a teológusi identitásról elmélkedett. – Nem az általánosan elvárható szakmai munka teszi az igazi teológust, nem az általa publikált kötetek száma, hanem egy minőségi, a személyes létre vonatkozó szempont – mondta a rektor. – A teológus képes kimondani a megfelelő szót Istenről, ami a közösség számára új formában teszi befogadhatóvá Isten Igéjét.

Tomka Ferenc a II. vatikáni zsinat nyomán mindig a communio, a közösség teológiájának elmélyítésén és valóra váltásán munkálkodott a Sapientia tanáraként is, lelkipásztorként is. – Ez példa számunkra, mert azt ugyan tudjuk, hogy az Egyház közösség, de ennek érezhetővé is kell válnia valamiképpen – tette hozzá a rektor –, azért, hogy a világnak felmutathassuk a „közösség példabeszédét” (Roger Schütz).

Az ünnepi konferencia második előadója Piero Coda, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja, a Fokoláre mozgalmat alapító Chiara Lubich által létrehozott Sophia Egyetemi Intézet dékánja volt. Tomka Ferenc tudományos munkásságának egyik meghatározó műve, az Intézmény és karizma az egyházban című könyv nyomán az adományok sokféleségéről beszélt. Rámutatott, hogy a Juvenescit ecclesia (Az egyház megújul) kezdetű, 2016 május 15-én kiadott pápai körlevél (tizenöt év teológusi munkájának gyümölcse) hangsúlyozza, a hierarchikus és a karizmatikus adományok együtt tartoznak az Egyház lényegéhez (ez a koesszencialitás), szükségszerű részei az Egyház valóságának.

Piero Coda előadásában azt is kiemelte, hogy Ferenc pápa pontifikátusának jellemző vonása a szinodalitás (egymással közös létezés), és kulcsszava az odahallgatás a Szentlélek szavára. Egyúttal jelezte, hogy az Egyház történetében jellemzően laikus körből indultak a nagy karizmatikus mozgalmak, és nem a hierarchia felől, gondoljunk például Szent Ferencre. 

A következő előadó Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Vallástudományi Tanszékének tanára, a Magyar Pax Romana elnöke szintén az Intézmény és karizma az egyházban című könyvről beszélt. Részletezte a mű szociológiai és teológiai vonatkozásait, és rámutatott pasztorálteológiai módszerének időtállóságára. – E könyv megállapításai napjainkban is helytállóak, ugyanakkor újraolvasásra, továbbgondolásra, sőt továbbírásra késztetnek – mondta Máté-Tóth András, utalva többek közt a mű alapjául szolgáló Max Weber-i szociológia tudományos recepciójának változásaira. Máté-Tóth András felhívta a figyelmet arra, hogy „itt, a mai Magyarországon valahogy nehezen tudunk kapcsolódni ahhoz a II. vatikáni zsinat utáni szellemi pezsgéshez, amelytől közvetlenül a zsinat után hosszú ideig el voltunk zárva”. Talán ezért is idegenkedünk a karizmáktól, a Szentlélek ajándékaitól, a „felfordulástól”. – Létezik egy kísértés, a karizma domesztikálásának kísértése, az a törekvés, hogy „megszelídítsük” a Szentlelket – mutatott rá az előadó.

A konferencia végén Tomka Ferenc szólt a jelenlévőkhöz, elmondta, hogy művének és általában tudományos munkásságának mozgatórugója a következő szentírási részlet: „arról fognak felismerni titeket, hogy szeretitek egymást”. Ez az evangéliumi kijelentés mintegy az egyházi közösségek lelkitükre.

Az egyháztörténelemben ismétlődő és érthető folyamat, hogy a karizma intézményesedik, és szabályszerűen bekövetkezik az intézmény megmerevedése; ebben élünk, s ugyanakkor tudjuk, hogy lángolnunk kellene. Ez a mi, a mindannyiunk „lángolási felelőssége” – fogalmazott az ünnepelt. –Nem a feladat, a projekt elvégzése a fontos, hanem Krisztus megjelenítése – tette hozzá a tudós lelkipásztor. Gáncs Péter evangélikus püspök szavait idézte, aki egy alkalommal azt mondta: a Katolikus Egyház története folyamán képes volt befogadni a karizmatikus indításokat.

A Sapientia Főiskolán tartott konferencia után közvetlen légkörben folytatódott a köszöntés, ennek keretében Máté-Tóth András egyetemi tanár ajándékot adott át az ünnepeltnek, az Intézmény és karizma az egyházban 2.0 című kötetet, amely teológiai-szociológiai jellegű kurzusok előadásainak szövegét tartalmazza: ezeket a kurzusokat napjaink neves magyar teológiatanárai tartották Tomka Ferenc könyvét továbbgondolva, a kortárs tudományos megfontolások tükrében, korunk valóságára reflektálva.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír