Továbbképzést tartottak az ifjúságpasztorációban részt vevő munkatársaknak Nyíregyházán

Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga, Elek László SJ, illetve Horváth Ferenc SJ, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium munkatársai tartottak képzést a résztvevőknek.

A miskolci középiskola lelkészségét vezető csapat az Ignáci Pedagógiai Műhely lelkületét hozta el a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyébe, amely arra biztat: „Növekedjünk együtt hitben és hivatásban!” 

Számos kérdés hangzott el, amelyek átgondolása megalapozza a lelkigyakorlatok mélységét: Mennyire vagyok lelkes? Mi a személyes célom? Kikre számíthatok? Milyen munkatársak vesznek körül, és kiben milyen értéket fedezek fel, amelynek megismerésére teret és időt szánok? Figyelek-e mások lélektani fejlődésére?

A kérdések megválaszolása olyan tapasztalatból induló felismeréseket tesz lehetővé, amelyek a gyakorlatot vezető és a gyakorlatozó számára is az élő istenkapcsolatot segítik elő. Fontos tudatosítani, hogy a lelkigyakorlatok ereje abban rejlik, hogy az egyénekben egy „körülményfüggetlen” krisztusi magatartást mozdítsanak elő.

Mit jelent ez az előmozdítás? Azt, hogy megadjuk a keretet annak, hogy Isten belépjen életünk aktuális állomásába. Fontos, hogy a gyakorlatot vezető szüntelenül kísérje a figyelőt, hogy abban az élethelyzetben, amelyben éppen van, felismerje azt a belső hajtóerőt, amely arra indítja, hogy az elvetett mag kalászba szökkenjen. A lelkigyakorlatot kísérő műveli a talajt, vet, öntöz és ápol, miközben láthatatlanul vagy láthatóan fejlődik az elvetett mag.

Az iskolalelkészek, papok, világi munkatársak feladata abban áll, hogy megteremtsék a körülményt, a keretet, az időt és a teret, majd teljes bizalommal és imával felajánlják azt annak a gondviselő Istennek a kezébe, akié az igazi felelősség.

Milyen gyakorlati eszközök szolgálják ezt a kísérést? A játék, a csend, az ima mélysége, a mesélés és meséltetés, az érzékszervek, a szimbólumok használata olyan lehetőségek, amelyek az élő istenkapcsolat tapasztalására irányítják a figyelmet. Nem elég azonban ezek megteremtése. Emögött komoly erő húzódik: a gyakorlatvezetők összetartása, képessége az együttműködés alázatára, a rendszeres találkozásra, a sürgető teendők és időkeretek helyén való kezelésére, nyíltságuk az építő kritikára, a korlátok felismerésére, valamint a világos és következetes kommunikációra.

Az ifjúságért és a működő közösségekért szervezett találkozó, valamint a jezsuiták üzenete abban erősítette meg az egyházmegye munkatársait, hogy elengedhetetlen a jelenlétük és Isten ügyéért való elkötelezettségük. Napjaink kihívása, hogy a fejlődő technológiában, az ismeretek sokrétűségében felfedezzük azt, hogy ezek komplexitását a jelenlét és az együttműködés teszi élhetővé és feloldhatóvá.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír