Boldog új évet szoktunk kívánni egymásnak. De mit jót hozhat nekünk és a világnak? Nem tudjuk; mint mindig, az emberiség karavánja most is ismeretlen vidék felé halad. Kétségtelen, hogy vadabb és veszélyesebb lett körülöttünk a táj, a kultúrának az a vékony rétege, amely beborította a földet, szemmel láthatóan egyre fogyatkozik, s mindenütt felszínre bukkannak a pőre, éles, támadó sziklák. Mióta leszállt a Holdra, az ember magányosabb lett kicsiny, szűkös bolygóján, ahol szó szerint fogy körülötte a levegő, amit be tudna lélegezni, s fogy a kenyér és a víz, amely az életét táplálná. Az ember fél, alapvetően fél, s ez az életét átható félelem egyre gyakrabban tör ki különböző pánikreakciókban.
A mai világban talán az öröm, a mély, mindenre kiterjedő és szilárd alapot nyújtó öröm lett a legritkább nyersanyag.
Tartalékai kimerülőben, sőt nagy részét már el is használtuk. De mégis hogyan tudna élni tovább az ember, ha nem örülne annak, hogy él?
Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség/Facebook
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria