Eszmélet – egy sorozat, amely a bőrünk alá hatol

Kultúra – 2020. január 28., kedd | 14:49

Az új év első napjaiban elemi erővel hatott rám az HBO Europe saját készítésű, cseh gyártású, hatrészes sorozata, az Eszmélet, mely számtalan ponton kötődik hozzám és az olvasókhoz, ahhoz, hogy az úgynevezett rendszerváltozás előtt mit is jelentett a rendszer, annak működése, illetve öröksége, ami minden negyven év feletti emberben ma is benne él.

A ’80-as években Nagyváradon, cseperedő gyermekként találkoztam először a vasfüggöny, az átjárhatatlan határ valóságával. A játszótéren megismerkedtem egy kislánnyal – a nevére már nem emlékszem. Akkor költöztek oda. Csendes volt, szép és nyílt a tekintete, a mosolya. Jó volt vele játszani. Aztán egyszer, amikor kijött a játszótérre, nagyon sírt, de nem mondta el, miért. Utána eltűnt, azóta sem láttam. Nem értettem, mi történt. Édesanyámat kérdeztem, aki szorosan magához vont, mintha életemben először valami nagy titkot szeretett volna elmondani: a kislány a családjával hónapokkal azelőtt érkezett a személytelen panelrengetegbe Székelyföldről. Döntésük oka a határ közelsége volt. A családfő meg is próbálta a szökést, annak reményében, hogy a család a későbbiekben majd csatlakozhat hozzá, de az édesapát a határon lelőtték. Az édesanya és a lány visszaköltözött Székelyföldre.

Egy másik emlékem, hogy sohasem értettem: az orvosi rendelőben, a hivatalos helyeken vagy a buszmegállóban felállított jegypénztáraknál az ügyintézőt az ügyféltől elválasztó üveg miért a felnőttek köldökmagasságában van kivágva, hogy csak úgy lehessen kérdezni, ha az ember derékból kilencven fokban meggörnyed… 

Mindkét felvillantott jelenet benne van a filmben. Sőt, az akkoriban otthon használt ETA porszívó, a régi, ismerős villanykapcsoló, a szomszédunk konyhájában látott egyenlámpabúra és a kedvemért még egy Dacia is feltűnik benne. Ez a sajátosan hiteles, valós háttér és a képileg jól megfogott alkotás odaszögezi a nézőt a képernyőhöz. A profizmus, amit a Csernobil tévésorozatnál megszerettünk, itt sem fog csalódást okozni. 

A cseh rendszerváltás idején játszódó film, miközben nézzük, egészen a bőrünk alá hatol, hiszen olyan képekkel operál, amelyekre csak az autentikus szó illik igazán. Műfaját tekintve az alkotás történelmi dráma vagy divatosabban szólva thriller – régen kriminek mondták volna. A történet vonalvezetése izgalmas és fordulatos, egyik rész sem hagyja hidegen a nézőt. Egymást követik az újabb és újabb megoldásra váró kérdések, a film így kiváló azok számára is, akik csupán a műfajt szeretik, és jó szívvel ajánlható azoknak is, akik az adott kort szeretnék bemutatni valakinek, akinek sem tudása, sem pedig emlékei nincsenek róla.

A film eszenciája azonban abban rejlik, hogy az alkotók az úgynevezett bársonyos forradalom idején játszódó történetbe beleszövik a szovjet és a brit titkosszolgálatot is. A néző ezen a ponton nem szembesül a megszokott jók és rosszak szereposztással: mindkét nagyhatalom ugyanolyan, csupán az eszközeiben különbözik egymástól. Fikciójában a film elmegy az összeseküvés-elméletek határáig, ezzel késztetve gondolkodásra és értékítéletre a nézőt.

Nem véletlen, hogy a sorozat a cseh rendszerváltás (mely jegyeit tekintve jóval karakteresebb történet, mint a magyar) harmincadik évfordulójára készült. Ott van benne a politikai változásban csalódott ember (mint szereplő és mint néző), ahogyan az is, aki – valamiféle skizofrén hozzáállással – elvágott filmként tekint a múltra: nem szívesen néz vissza, nem akar szembesülni az akkori időkkel, pedig sok csalódottságáért, sikertelenségéért azokat okolja.

Jó látni, hogy egy ilyen, Csernobil kaliberű filmnek a megalkotására (forgatókönyv, díszlet, színészi teljesítmény stb.) nem csak az amerikaiak képesek. Ha talán kicsit savanyú számunkra a szőlő, az azért lehet, mert nem mi csináltuk meg ezt a filmet. Az Eszmélet segít az igazságkeresésben, ami – bár a legtöbbször talán nem is tudatosul bennünk – keresztényi identitásunk velejárója. Emellett mindenképpen segít abban is, hogy ez a lelkünk mélyén élő kor hatszor 65 perc erejéig megvilágosítást kapjon.

Fotó: Port.hu

Kuzmányi István/Magyar Kurír

 

Kapcsolódó fotógaléria