Új utakon – Plébániai napközis robotikatábor a Népszigeten

Belépve a Népszigeti Gyermek- és Ifjúsági Tábor területére a főszervező, Zuggó Zsolt mérnök-informatikus vezet minket a parkon át a számítógépes csoporthoz. Útközben elénk penderül és bemutatkozik nekünk egy robotikatáboros kislány, Sári, aki barátnőjével, Tamival együtt éppen pólófestésre készül, már mutatja is a minecraftos szimbólumokat, amelyeket majd filctollal rajzolnak a textilre. Lelkesen mesél a számítógépes alakzatokról, figurákról, majd továbblép a közelben lévő asztalokhoz, a magas fák alá, ahol többen gyülekeznek már, fehér pólókkal a kezükben.

Miközben a tábori ruhadarabok készülnek, egy másik csoport a házban számítógépezik. Itt is, ott is körülbelül tízen vannak, többen aligha lehetnének, hiszen be kell tartani a szabályokat a mostani járványidőszakban, és erre ügyelnek is a szervezők.

Meglepetésünkre nem csak fiúk ülnek a „számítógépteremben”, sőt nem is csak ülnek: egymásnak segítenek, felállnak a gép mellől, próbálgatják a robotszerkezeteket, legóelemeket illesztgetnek, vagy a tanítási célból idehozott hidraulikus robotkart mozgatják.

Zuggó Zsolt örömmel beszél arról, hogy idén nyáron a Szent Mihály-plébánia és a Szent Angéla Ferences Iskola hittantáborában is bemutatták a robotikaprojektet, egy egész napot szenteltek ennek, s másnap már hiányolták a folytatást a gyerekek.

Az egyik táborozó kisfiú, Dávid idén végezte az első osztályt, kifejezetten a népszigeti tábor kedvéért gyakorolta nyáron is az olvasást, hogy ezzel már ne legyen probléma a foglalkozásokon.

A gyerekek a számítógépek segítségével programozzák az úgynevezett Edison-robotokat, ezeket a kis gurulós szerkezeteket, amelyekre legóelemek építhetők.

Az egyik fiú a barátjával együtt éppen egy darut épít a robotalapra, Réka és Lili tegnap rajzokat készítettek a programozott „járműre” illesztett filctoll segítségével. Réka egy hattyút készített ezzel a technikával.

A napközis tábor szakmai vezetője, Komjáti László odaadóan foglalkozik a 10–15 év körüli fiatalokkal, akik közül többen itt ismerkedtek meg a programozás alapjaival.

László és Zsolt együtt működtetik a Szent Jeromos Robotika Klubot, mely idén nyáron alapítványi formában működik tovább. A napokban létrehozták a bibliafordító szent nevére keresztelt robotikaalapítványt is, ami a fejlesztésekhez, a továbblépéshez elengedhetetlenül szükséges.

S hogy miért éppen Szent Jeromosra esett a választás? László beszél erről: „Kerestem egy névadó szentet, s a Magyar Kurír oldalán található alkalmazás segítségével „bekopogott hozzánk Jeromos”, azaz rövid ima után elindítottam a »szentgenerátor« alkalmazást, amely elsőre az ő nevét dobta ki, aki a diákoknak, tanároknak is a védőszentje.”

Fő motivációnk a szívünk, lelkünk, és azt tapasztaljuk, hogy a hívőközösségekben is vonzók az új utakon járó foglalkozások – teszi hozzá Zuggó Zsolt, aki Isten vezetéseként értelmezi a gyerekek és a szülők nyitottságát, a sikert.

László és Zsolt kezdetben két-három családdal öszefogva vásárolt három robotot, majd László egy ausztráliai robotépítő-versenyen első helyezést ért el, jutalmul tíz darab Edison-robotot kapott, s ettől kezdve nem volt megállás, a kis gépek megalapozták a tábor technikai hátterét. A számítógépeket adományokból vásárolták.

Az Edison-robotoknak egy grafikus számítógépes felületen lehet utasításokat adni, be lehet állítani a robot sebességét, feltételekhez lehet kötni a mozgását, a rajta lévő LED-égők is vezérelhetők, zenét is kapcsolhatunk hozzá, magyarázza László, akinek a fia éppen a magyar himnuszt programozta a kis „autóra”.

A népszigeti bejárós táborba fél kilencre ér be a csapat a plébániáról, imával kezdenek, és a gyerekek számára napi háromszori étkezést biztosítanak. A táborozók felváltva ülnek a számítógépekhez, negyvenöt percenként váltják egymást, amíg egyikük programoz, a másik pólót fest, vagy focizik, métázik.

A hét folyamán elmagyarázzák nekik a robotok működését, a programozási nyelvet. A terv szerint a számítógépek előtt lévő asztalra építenek majd egy teljes várost, s a robotok a felrajzolt utakon haladnak majd. Azután épül egy kikötő is daruval.

Hamarosan kilencvenéves a Szent Mihály-templom, a gyerekekkel együtt szeretnék megépíteni az épület kicsinyített mását. Emellett persze mindig van lehetőség a szabad játékra is, legyen szó a Minetestről a számítógépen vagy métázásról a hatalmas füves területen.

Feltűnik, hogy a teremben is, és kinn, a fák alatt is béke van, a gyerekek szívesen foglalatoskodnak az éppen aktuális feladatokkal, legyen az pólófestés vagy az Edison-robot programozása, fegyelmezni sem kell őket. A hét további részében a foci és a métázás mellett számos meglepetésprogram vár rájuk, a nyárias időben a szervezők még vízipisztolyos tábori csatát is kilátásba helyeztek.

A tervek szerint jövőre mindezt már a Balaton mellett élvezhetik a robotika iránt érdeklődő gyerekek.

Fotó: Lambert Attila 

Körössy László/Magyar Kurír