Újfalusi Judit: Makula nélkül való tükör

A fakszimile kiadás a mű – Makula nélkül való tükör. Melly Az üdvözítő JESUS Kristusnak, és Szent Szüléinek életét, úgy keserves kin. szenvedését, és halálát adgya elé. Melly Superiorok Engedelmébűl Szűz, Szent Klára Szerzetében lévő UJFALUSI JUDITH által. Cseh nyelvből, Magyar nyelvre fordíttatott. – első, 1712-ben nyomtatott kiadásáról készült.

A barokk kor egyik leghíresebb és legnépszerűbb népkönyve egyben a hazai lelkiségi irodalom egyik legnagyobb sikertörténete. Két évszázad alatt, 1913-ig összesen huszonötször adták ki, és hatása napjainkban is megmutatkozik. A 2015-ös régi-új kiadás a tudománytörténeti jelentőségén túl – segítheti, újabb adatokkal gazdagíthatja a népi kultúra és irodalmiság közötti kapcsolat kutatását – folytonosságot biztosít. Száz évre ugyan megszakadt egy kétszáz éves folyamat, a Makula nélkül való tükör folyamatos, mindig újbóli kiadása, most azonban újra elindult. És nem csak az irodalom-, illetve vallástörténészek, néprajzkutatók forgathatják haszonnal a Makula nélkül való tükör új kiadását.

A Makula nem más, mint Jézus és Mária életének bemutatása: túláradó érzelmekkel. Ez jellemző és népszerű volt a barokk korban a felső, nemesi rétegekhez tartozók között. Majd a 19. század során a népi vallásosságban, a parasztság körében tett szert hasonló népszerűségre.

Az Újfalusi Judit klarissza apáca által magyarra fordított mű eredetijét Martin von Cochem német kapucinus szerzetes írta. Vándortanító volt és aszkéta, könyvét (melynek címe: Krisztus nagy életrajza, avagy részletes, áhítatos és megindító leírása Jézus Krisztus és az ő dicsőséges édesanyja, Mária életének és keserű szenvedésének) tudatosan a mindennapok emberének szánta, hogy „vasárnap és ünnepnap, különösen esténként és böjt idején, magán és közösségi felolvasás alkalmával kézbe vehessék egyszerű szórakozás, időtöltés, áhítat, illetve a keresztény tanítás megismerése céljából”. Nem dogmatikai tanokat kívánt tehát közvetíteni, hanem az egyszerű embert Istenhez kötni, bevonni a közös hit igazságaiba. A Krisztus nagy életrajza… forrásai az evangéliumok mellett az apokrifek, legendák, a középkor legnagyobb misztikusainak (pl. Szent Brigitta, Szent Bernát, Szent Bonaventura) látomásai és hittudósainak művei. Martin von Cochem összegzését akarta adni mindannak, ami addig Krisztusról és az emberi üdvtörténetről megjelent.

Újfalusi Judit nem pusztán lefordította a német kapucinus művét. Tulajdonképpen önálló művet hozott létre Makula nélkül való tükör címmel. Az eredeti mű 1600 oldalas volt. A magyar klarissza apáca elhagyta a teológiai magyarázatokat és erősítette az életrajzi jelleget: műve 129 fejezetből áll, az 1712-es első kiadás 536 oldalas. A fordító-szerző célja az volt, hogy munkájával fejezze ki az Úr iránt érzett háláját. Emellett kedveskedni akart nővérének, valamint rendtársainak és a szélesebb olvasóközönségnek is. Kívánsága ez volt: „mind azok a’ kik valaha ezt a könyvet olvasni fogják, Isten szeretetre, és dicsiretre fel gerjedgyenek”.

A magyar változatban a népmissziós, kateketikai szándék háttérbe szorult, középpontjában Krisztus szenvedéstörténete áll. Érzelmi telítettséggel és gazdagsággal ábrázolt történetek, érzékletes leírások gazdag tárháza a Makula nélkül való tükör.

Fő motívumai összhangban a barokk lelkiség legfőbb törekvésével: beleélés, átélés, érzelmi azonosulás. A barokk kor emberei vigaszt kerestek a passióban saját szenvedéseik közepette, mégpedig a Megváltóval és a gyászba borult Szűzanyával való azonosulás révén. Ezek a lelkek valóban kísérték az Urat. Jelen voltak élete helyszínein, vele jártak, követték őt, kiváltképp a keresztúton.

A Makula nélkül való tükör segítségével a 18. századi emberek lelkébe is bepillantást nyerünk: feltárul előttünk mozgalmas, gazdag, pompás belső világuk.

A fakszimile kiadás utószavát Frauhammer Krisztina néprajzkutató írta. A közel 30 oldalas tanulmányban bemutatja a kort, melyben a Makula nélkül való tükör született és oly nagy népszerűségre tett szert, részletesen tárgyalja a mű keletkezés- és hatástörténetét, valamint a népi vallásosságban betöltött szerepét.

Az olvasó különleges, szép kiadást vehet a kezébe, melyet öröm forgatni, önmagában is esztétikai élmény – túl a tipográfiai érdekességén. 

És hogy hogyan olvassuk a 21. században? Fogadjuk meg Martin von Cochem tanácsát: „vasárnap és ünnepnap, különösen esténként és böjt idején”. Hozzátehetnénk: szünidőben, esti csöndben vegyük a kezünkbe. Haszonnal forgathatjuk ezt az egyház szerzeteseinek tollából született és szerzetesek tolla által alakult, fejlődött, formálódott, évszázadok hagyományait egyesítő művet, amelynek nem csak tudományos értéke és üzenete van korunk számára.

Borsodi Henrietta / Magyar Kurír