Uram, jó nekünk itt… – A Katolikus Szeretetszolgálat zarándoklata Mátraverebély-Szentkútra

Hazai – 2017. június 24., szombat | 14:33

Jézus Szíve ünnepén, június 23-án a szeretetszolgálat tizenegy intézményének gondozottjai és gondozói indultak el Mátraverebély-Szentkútra, hogy a kegyhelyen lelki élményekkel töltekezzenek és elnyerjék a teljes búcsút önmaguknak vagy elhunyt szeretteiknek.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A hegyek ölében lévő templomhoz és a szabadtéri szentmisék oltárához közeledve a kisebb-nagyobb csoportokat a kegyhely igazgatását augusztustól ellátó Orosz Lóránt OFM fogadta. Néhány szóval köszöntötte az érkezőket, majd meghintette őket szenteltvízzel. Mint mondta, a zarándoklat kiszakadást jelent a hétköznapokból, a monotóniából, sokszor fizikai fáradsággal jár, de a szeretet kifejezője is. Jó dolog, hiszen teljes búcsút nyerhetünk szeretteinknek, vagy önmagunknak. Emellett – tette hozzá – ezen a kegyhelyen köszönthetjük Máriát, és segítségét, közbenjárását kérhetjük. Orosz Lóránt arra is figyelmeztetett: a teljes búcsú egyik feltétele a gyónás, illetve a megszentelő kegyelem állapota.

A ferencesek erről is gondoskodtak vendéglátó szeretetükkel: a templomhoz közeledve mindenki elvégezhette a szentgyónást, az erre kialakított területen több gyóntatófülkében várták atyák a híveket.

A szabadtéri oltárnál Kálmán Peregrin OFM, a kegyhely jelenlegi igazgatója köszöntötte a zarándokokat, majd Palkó Julián OFM tartott katekézist A szenvedés felajánlása címmel. Emlékeztetett, Isten végtelen szeretetében elküldte fiát, hogy az ember ne jusson az örök romlásra. Krisztus egy személyben volt Isten és ember, de emberi szívvel szeretett minket. Korának embereit épp úgy, mint az előző, vagy későbbi korok földi életet élő tagjait.

Ezt követően a tékozló fiú példáját említette Palkó Julián atya. Mint mondta, Isten ismer mindenkit, ismeri bűneinket, hibáinkat, de reménykedik, hogy a tékozló fiú visszatérése szerint mi is szeretettel fordulunk életünk során az Atya felé. Hozzátette: ebben Jézus az egyetlen közvetítőnk, Szűz Mária is az ő segítségét kéri, ha hozzá fordulunk segítségért. A ferences azt a gondolatot is felvetette, vajon kéréseinken kívül hányszor fordulunk imáinkkal Istenhez, figyelünk-e az ő szavára, vagy csak a bajban keresünk nála meghallgatást.

A szentmise főcelebránsa Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát volt. A szertartás elején hangsúlyozta, mindannyiunk szívében ott van a vágy a szeretetre. Ha tudunk valamit is a szeretetről, akkor ismerjük Istent, hiszen ő maga a szeretet.

Homíliájában párhuzamot vont Pannonhalma és a Katolikus Szeretetszolgálat munkája közt. Elmondta, az évszázadok óta működő apátságban 1951-től működik a Bencés Kongregáció által fenntartott Szent Adalbert Otthon, ahol a megfáradt, idős, beteg rendtársaikat ápolják, gondozzák. A főapát hozzátette: sorstársa a zarándokoknak, hiszen idős korában ő is ebben az otthonban kap majd helyet. Ezután körültekintve és látva a fiatalokat is hozzátette: Pannonhalma abban is hasonlít a szeretetszolgálathoz, hogy ott olyan fiatalembereket oktatnak, akiknek szintén szükségük van arra, hogy szeretettel fogják a kezüket. Mosolyogva mondta: fiatalok, ezért néha vissza kell őket fogni… Az otthon lakóinak pedig azt kell tudnunk megmutatni, hogy rajtunk keresztül is érezhetik Isten szeretetét, ám arra is figyelnünk kell, hogy el tudjuk engedni a kezüket, amikor az örökkévalóságba költöznek.

Várszegi Asztrik beszélt arról is, hogy látnunk kell, Isten mindenkori időszerűségét az is megmutatja, hogy nem a nagyon okos, nagyon sikeres embereknek, hanem a vágyódó szívűeknek, a kicsinyeknek mutatta és mutatja ma is meg, ki is ő valójában. Isten ezeknek az embereknek nem csupán gyógyír, hanem boldogságuk forrása is. Ennek tudatában szenvedéseink is csökkennek, vagy elviselhetőbbé válnak, és az út, mely előttünk áll – akár fiatalok, akár öregek vagyunk, tiszta, megnyugtató és bátorító lesz. Aki Istenben él, az tudva, hogy egyszer vége lesz földi életének, az örökkévaló Istenben élve örökké élni fog.

A szentmisén az idős vagy beteg zarándokoknak kiszolgáltatták a betegek szentségét.

Egervári Ágnes, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója kérdésünkre elmondta, azért is öröm számukra ez az évente ismétlődő zarándoklat, mert a különböző intézményeikben dolgozók találkozhatnak egymással, de még fontosabb, hogy a lakók is megismerhetik egymást.

Kitüntetett alkalom ez, hiszen e zarándokhely szellemisége a természet e csodálatos helyén arra is alkalmat ad, hogy sokszor késő délutánig együtt legyenek gondozók és gondozottak, beszélgessenek, megismerjék mások örömét, esetleg bánatát is. A zarándoklat – folytatta – persze fáradsággal, lemondással is jár, de a kétszázhatvannégy zarándok számára ez a hétköznapokból való kilépés pihenést, lelki feltöltődést jelent.

Az intézmények fontosnak tartják, hogy aki csak tud, eljöjjön az évente ismétlődő zarándoklatra. Készülnek rá, a mostani alkalommal is voltak csoportok, amelynek tagjai zászlókkal vonultak, virágot hoztak a Szűzanyának. Épp ezért volt a soroksári Názáret Otthon zarándoklatra induló tagjainak csalódás, hogy reggel kiderült: a megrendelt busz nem érkezett meg, mert a jármű vezetője nem volt hajlandó aznap dolgozni...  – mesélte Egervári Ágnes.

A főigazgató és a Názáret Otthon vezetője mosolyogva tették hozzá, hogy ennek ellenére eljöttek, mert a munkatársak gyorsan megszervezve az utat, saját autóikkal ideértek a szentmise kezdetére, így nem kellett huszonhárom embernek csalódottan otthon maradnia. 

Nem ezek a csodák? Nem ez a szeretet? Nem ez Isten keze, segítsége? – tették fel együtt a kérdéseket, melyre válaszolni sem kellett...

A szentmisét követően a zarándokok ebédet kaptak, majd szabadprogram következett. A program litániával, a kegytárgyak megáldásával és a zarándokok elbúcsúztatásával ért véget.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria