„Ha a búzaszem nem esik a földbe, és el nem hal – egyedül marad.” Meg ne szóljon senki azért, amit most leírok! Ha fontos az, hogy az ember ne maradjon egyedül, akkor miért van, hogy olyan sok ember mégis egyedül marad? A keresztény gyökerű Európa komoly problémája, hogy egyedül lévő, magányos emberek lakják. Ahhoz, hogy kitakarítsa valaki a szobáját, naponta frissítse levegőjét, megfőzze az ebédjét, locsolja a kertjét és virágait, az úszómedence vizét forgassa – idegen tájakról kell csábítgatni embereket. Mert a búzaszem nem halt el akkor, amikor még termést hozhatott volna – most pedig már csupán haldoklik. Vajon így tetszenénk-e Lőrinc diakónusnak? Meglátná-e bennünk a szegényt?
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria