Útravaló – 2019. június 30., évközi 13. vasárnap

Szent Pál apostol figyelmeztet ma: „ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket!” Sokféle szolgaságunk van: szolgái vagyunk a megszokásainknak, érzéseinknek, érzelmeinknek, az elvárásoknak, a bűnnek, és még mindenki hozzáteheti, hogy minek a szolgája, mi az, amitől nem tud szabadulni, és akadályozza a keresztény életét. Krisztus szabaddá akar tenni bennünket, hogy szabadon kövessük őt.

Az olvasmányban Illés a köpenyét ráteríti Elizeusra és ezzel fejezi ki meghívását; mi is vasárnapról vasárnapra evangéliumköpenyt kapunk, a jó hír köpenyébe burkol az Egyház, hogy melegítsen bennünket, hogy lelkesítsen bennünket, másrészt, hogy az emberek lássák, érezzék rajtunk, hogy Krisztus követségében járunk, hogy Isten erejével cselekszünk.

Érdekes az, hogy a szentleckében a szabadságról olvasunk, az evangéliumban pedig a megkötöttségről, lemondásról van szó. Látszólag ellentétes dolgok, de a szabadság éppenséggel az Isten mellett való döntésünk és elszakadás a korábbi életünktől, létmódunktól. 

A krisztusi szabadság arra hív bennünket, hogy a szeretet cselekedeteit tegyük folyamatosan: és ezt nem elég egyszer eldönteni, nem elég egyféle módon cselekedni, folyamatosan alakulnunk kell, folyamatosan figyelni Isten indításaira: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Nekünk se mindig ugyanarra van szükségünk, hol ez, hol az hiányzik az életünkből. A másik ember is így van ezzel, nem mindig ugyanazzal tudok neki segíteni, nem mindig ugyanolyan módon kell szeretni.

Szabadnak kell lennem a változásra, a változás képességét meg kell őriznünk magunkban. Csak úgy tudunk azonban változni, ha van egy biztos pont, ha van kihez alkalmazkodni, ha van egy változatlan dolog az életünkben: ez pedig Krisztus és az ő szeretete. Ennek nem szabad változnia, ennek állandónak kell lennie.

Szent Ágoston tanácsa – Szeress, és tégy, amit akarsz – csak így érthető. Krisztus radikális követésre hív, és jól összefoglalja az evangélium, hogy mire hivatkozunk, amikor valami többet kér tőlünk Isten: családra, megélhetésre, anyagi biztonságra. Nem ítéli el Krisztus azokat, akik erre hivatkoznak, hiszen azért jött, hogy megmentse az embereket. Ő felajánlja a követését, útban a béke városa, Jeruzsálem felé, megszólítja az embereket, megszólít minket is.

Ha egyszer aztán az eke szarvára tesszük a kezünket, komoly munka vár ránk, ne nézzünk vissza, a munkára figyeljünk, a feladatra, amit kaptunk. Élvezzük azt a feladatot, amire meghívott minket, találjunk abban örömet és békét: szeress, és tégy, amit akarsz.

Magyar Kurír