Útravaló – 2019. november 3., évközi 31. vasárnap

Szinte látjuk magunk előtt ezt a kis embert, ahogy felküzdi magát a fügebokorra, és elrejtőzik az ágai között. Nem szabad kinevetnünk Zakeus Jézus utáni kíváncsiságát, vágyát; hogy alacsony termete miatt képes volt erre. A foglalkozása miatt már eleve megvetett; saját népe ellenében az elnyomó birodalom kiszolgálója volt. Ezért messziről elkerülték, a háza küszöbét nem lépték át. De vagyona, befolyása miatt sokan irigyelték. Ha nem tartozott is az előkelők közé, a pénz bősége fényezte gyarlóságait. Zakeus utódait ma is megtalálhatjuk a világ számtalan helyén.

Ennek tudatában meg inkább nevetséges ennek a jól öltözött, tekintélyes embernek a fára mászása. Milyen nagy kíváncsiság volt benne, hogy semmibe vette az emberek nevetését, gúnyos megjegyzéseit! Más megoldás ott, hirtelen nem adódott számára, alacsony termete miatt.

Az is meglephette, hogy Jézus megállt a fa alatt, ahelyett hogy továbbhaladt volna, és fölnézve a nevén szólította őt. Addig pedig nem ismerhették egymást. Jézus mégis tudja az ő nevét, sőt a szándékát is.

Tudatosítottad-e már magadban, hogy Jézus tudja a te nevedet is? Téged is megszólít, és szeretete megváltoztatja életedet. Szentségi életünknek ugyanis nagy kísértése, hogy elszemélytelenedik. A szentségek kegyelmi eszközök lévén a maguk természete következtében hatnak, de az élő Krisztussal kötnek össze, az ő élő szervezetébe, titokzatos testébe kapcsolnak, és így az ő Lelkének, a Szentléleknek indításait, sugallatait vesszük át és éljük meg egész életünkben. Mennyire személyesek a szentségi találkozásaink? A szentmisében Krisztus vendégel meg engem, és önmagát adja nekem az Oltáriszentségben. Mennyire vagyok csak rutinos áldozó?

Érdemes azt is meglátnunk, hogy egész vagyonáról nem mond le Zakeus, csak a feléről. És valószínű, hogy meg akart maradni a vámszedésben is, mert az addig megkárosítottaknak a négyszeresét akarta visszaadni. A megtérés bűnbánó jóvátételre indítja Zakeust. Pedig Jézus nem mondott mást, mint amit Keresztelő Szent János mondott az őt kérdező vámosoknak: „Hát mi mit tegyünk? – Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos.” Nem sokkal előbb a gazdag ifjúnak mondta, aki minden parancsot megtartott: „Valami még hiányzik neked, add el, amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem.” Zakeusnak ezt nem mondta, mégis megállapította, hogy „ma üdvösség köszöntött e házra”. Jézus a szegénységet hirdette, de nem kívánta meg mindenkitől. Nyomában az apostoli Egyház sem írta elő kötelezően mindenki számára. A javak helyes használatára viszont fölhívta a hívők figyelmét.

Végül pedig tudnunk kell, hogy Jézus az őt keresőknek elébe siet. Neked is megáll életed fügefája mellett, és neveden szólít. Mert „Az Emberfia azért jött – mondja –, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.” Ahogy a példabeszédbeli apa eléje siet bűnbánóan hazafelé haladó tékozló fiának. Krisztusnak Zakeus is ugyanúgy fontos volt, mint a többiek. Isten mindenkit egyformán szeret: a rejtőzőket, keresőket ugyanúgy, mint a megtérőket, az őt megvallókat. A bűnösöket ugyanúgy, mint az igazakat. Téged is. Igen, téged is, személyesen szeret. Fogadd el az ő szeretetét!

Magyar Kurír