Útravaló – 2019. október 13., évközi 28. vasárnap

A hálaadásról mindig van mit mondani. Ma két hálát adó ember emlékét idézi az olvasmány és az evangélium. A szíriai Námánnak, e számomra régóta rokonszenves pogány nagyúrnak a leprából való kigyógyulása eligazítás arra vonatkozóan is, hogy milyen az eredményes megtérés. Az ugyancsak a gyógyulásáért hálát adó szamaritánus is kiérdemelte Jézus dicséretét. 

Az első tanulság Námán és a szamaritánus történetében, hogy egyik sem tartozott az ószövetségi választott néphez. Námán nem lett zsidó, de kijelentette, hogy gyógyulása után csak az őt megmentő Istennek mutat be hálaáldozatot. Jézus sem várt semmiféle hálaajándékot a meggyógyultaktól, a szamaritánustól sem, de az imádságos hálaadásáért megdicsérte.

Szent Jakab apostol leveléből sokszor hallott igazság, miszerint csak jó és tökéletes adomány származik Istentől. Ezért mindig időszerű a hálaadó imádság.

De mikor hallani manapság a jó időjárásért vagy a hűségért mondott hálaadó imádságról? Vagy olyan imáról, amelyben Isten irgalmát kérjük a magunk és ellenségeink számára? Szomorú, hogy így van, s az is, hogy egyáltalán kérdés, kell-e kérő és hálaadó imát mondani.

Mentségünk, hogy a hála sokszor azért marad el, mert nem tapasztaljuk imánk és kérésünk meghallgatását. Soha nem szabad azonban elfelejteni, hogy Isten az örökkévalóság és minden ember üdvössége látószögéből tekint ránk, és így fogadja a kéréseinket. Ezért szükséges hozzátenni a kérő imához, hogy Isten csak akkor teljesítse, amit szeretnénk, ha az az ő dicsőségét és minden ember javát szolgálja.

A földi jókért, az életért, az egészségért, keresztény mivoltunkért mindig hálát kell adni. Jézus a Miatyánkban a mindennapi kenyérért tanít imádkozni bennünket. Földi és örök életünk megszentelt vonása a hálaadás minden jóért, amit kértünk vagy akár kérés nélkül kaptunk.

Az Úristen számára semmi sem lehetetlen, de rosszat ő soha nem tesz, és ilyesmit nem is kérhetünk tőle. Sokszor csak később tapasztaljuk meg, milyen jó, hogy nem talált meghallgatásra és nem valósult meg egy-egy imába foglalt kérésünk. Ilyenkor jó hálát adni Istennek azért, hogy nem teljesítette, ami után annyira áhítoztunk.

A meghallgatáshoz Istenben bízó hitre van szükség. Fontos tudni, hogy imánkat mindig meghallgatja Isten, ha alázattal fordulunk hozzá, még akkor is, ha nem teljesíti, amit kérünk. A saját érdemeinkre soha nem hivatkozhatunk, ám igyekeznünk kell tőlünk telhetően megtenni Isten parancsait, akkor is, ha nem látjuk az eredményét.

Csodát is lehet és kell is kérni, például Boldog Brenner János közbenjárására. Vallom ugyanis, hogy Isten napjainkban is sok csodát tesz. Akik részesülnek benne, legtöbbször nem beszélnek róla, mert félnek mások hitetlenségétől, gúnyolódásától. Hálát azonban mindig mondani kell érte. Kicsi kortól meg kell szokni a köszönetmondást. A hála nemesít a földön és az égben egyaránt..

* * *

Seregély István emeritus egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben az Adoremusba elmélkedéseket írjon. A lelkipásztorkodásnak ez a formája sokakat megérintett, számos elismerő levél és szóbeli közlés érkezett szerkesztőségünkhöz, melyekben az olvasók kimagaslónak tartották írásait, örömmel olvasták Útravaló-gondolatait. Érsek úr előre dolgozott. Karácsony előtt már a 2020-as évre készítettük elő a közös munkát. Ezután érkezett a fájdalmas hír, hogy papi életét befejezve az Örök Hazába költözött. Amikor megköszönjük a Teremtőnek életét és a tehetséget, mellyel megajándékozta, kegyelettel emlékezünk rá, és olvassuk az Adoremus októberi számában eligazító tanítását. Requiescat in pace!

Magyar Kurír