Útravaló – 2020. december 25., karácsony, Jézus Krisztus születése

„Ma megszületett az üdvözítő, az Úr Krisztus.” A próféták már századokkal előbb megsejtették ezt a napot, és számos képpel szemléltették. „A nép, mely nagy sötétségben jár, nagy fényességet lát…” A bűn, a rabság, az elnyomás sötétségébe belehasító fény előjátéka a Messiás eljövetelének, aki szabadságot, békét és örömet hoz magával: „Kisgyermek született nekünk, fiú adatott nekünk.” A jövendölés túlmutat a zsidók messiásvárásának hagyományán, és fényt vet Betlehemre, ahol nem hatalmas király, hanem az emberré lett hatalmas Isten született meg: Gyermek született, Fiú adatott nekünk.

Amikor a jövendölés történelemmé vált, fölragyogott az éjszakában az Isten fénye és benne a mennyei hírnök, az Úr angyala. A karácsonyéji pásztoroknak égi fények és angyalsereg adja hírül, hogy a Megváltó megszületett. Ezzel az égi jellel szívükben sietnek Betlehembe, és ott megtalálják „a jászolban fekvő Kisdedet”. Az evangélium nem írja, hogy ott a barlangnál is láttak fényeket és angyalsereget, ahogy mi a betlehemeinket el sem tudjuk képzelni ragyogó csillag és éneklő angyalok nélkül. Nem is lehetett ott sem égi fény, legföljebb a tűz világíthatott, amit József gyújtott a hideg éjszakában. Angyalok sem voltak, mert miután látták a Gyermeket, a pásztorok elmondták, amit már előbb megtudtak róla az angyaloktól. Aki hallotta, csodálkozott… Mária szívébe véste szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk. Ha ott látták volna a fényeket és az angyalokat, nem lett volna mit elbeszélni, hiszen csak azt mondhatták volna el, amit amúgy is láthatott, aki a barlangnál volt. Éppen ez az, ami a pásztorokat a karácsony hőseivé avatja. Kinyilatkoztatást kaptak, és ennek a kinyilatkoztatásnak egyetlen emberi garanciája van csupán: a jászol. Nem látnak mást, csak egy jászolt és benne a Gyermeket, mégis hittel borulnak le előtte. Nem azért, mert anyja ölén látják, hanem mert jászolban fekszik.

El kell tűnődnünk a történelmet formáló Istenen, hogy ennyire csekély garanciával igazolta a világba lépő Fiát. Hol vannak az isteni fények? Feje fölül hol van a glória? Hol az angyali énekek? Csak a jászol van előttük, a szegénység jele, és benne a századok óta várt Messiás él, ott reszket az emberek között. A remény valósággá lett! És ennek a jelnek ad Isten minden más garanciánál erősebb bizonyító erőt. Akárcsak a kereszt fája a Golgotán. Az sem a dicsőség, hatalom jele, hanem a megaláztatásé és a szenvedésé. Mégis Jézus csodálatos vonzerőt adott neki. Csak az Isten kezében tud a jeltelenség jellé válni. Mert akárhogy is forgatjuk a dolgot, Jézus ezzel a két eszközzel hódította és hódítja meg a világot: a jászollal és a kereszttel.

Isten sehol nem mutatkozott gyöngébbnek, mint a jászolban és a kereszten, mégis ez a kettő az ő ereje. A pásztoroknak a korábban látott angyalfények világították meg a barlangistálló rideg és nyirkos sötétségét, és a jászolban fekvő Kisded sírásába beleremegett az egész teremtés. Az Ige testté lett. Jézus majd emberi nyelvre fordítja le az Isten titkát, feltárva az emberek iránti végtelen szeretetét. Megtestesíti az Örök Szeretetet, és saját személyében élőnek és tapinthatónak mutatja be.

Érted is megszületett, egészen közel jött hozzád, megérintheted az emberré lett Istent.

Magyar Kurír