Útravaló – 2020. december 27., Szent Család vasárnapja

Nézőpont – 2020. december 27., vasárnap | 5:00

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Decemberben Földi István pápai esperes plébános ad útravalót.

A Szent Család ünnepe kifejezi, hogy a világba lépő Isten Fia, mint minden más ember, egy kis családi közösségbe akart beilleszkedni. Amikor emberré lett, a mindenki által járt utat akarta követni: hazát és földi családot akart magának. Az Egyház ezen a napon a Szent Családot példaképül állítja a keresztény családok elé. A család Isten ajándéka, az ő áldása kíséri a teremtés hajnala óta. Saját képére teremtette a férfit és a nőt, és sajátos feladatot adott nekik. Isten tervéhez kapcsolódik, hogy teremt az embernek segítőtársat, aki hasonló hozzá. Így olvassuk a Teremtés könyvében azt az elemi igényt, melyen a férfi és a nő házastársi egysége nyugszik, és a család élete. Az ember közösségi lény, ahogy az Isten is közösség a Szentháromságban. Az embert nem magányra teremtette, szüksége van a másik emberre. Ennek igénye mélyen a lelkében gyökerezik.

Csak az ember tud kapcsolatba lépni másokkal, megtalálva önmagát az önátadásban. Ezért nem elégszik meg pusztán funkcionális kapcsolatokkal. Olyanra van szüksége, mely gazdag bensőségességben, érdek nélküli és adakozó. Ezek alapjában véve a családban valósulnak meg. Az emberi élet abból a kapcsolatból bontakozik ki és születik újjá, amivel a férfi és a nő felismeri, hogy egymás számára teremtettek, és elhatározzák, hogy egzisztenciájukat egy közös élettervbe olvasztják össze: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz.” Egy test! Hogyne ragadhatna meg ennek a kifejezésnek az ereje? A biblikus kifejezés: „test” nem csupán az ember fizikai létét idézi föl, hanem teljes önazonosságát, lélekben és testben. Amit a házastársak megvalósítanak, az nem csupán testi egység, hanem személyeik valóságos egysége. Olyan mély egység, mely valamilyen módon a Szentháromság egységének visszatükröződésévé teszi őket.

Hallom, ahogy mondod: Vannak nehézségek, problémák. Igen, vannak, de Jézus megígérte, hogy a házaspároknak megadatik a legyőzésükhöz szükséges minden kegyelem. Isten akarata, hogy a megkereszteltek számára a házasság megkapja a szentségi jel értékét és erejét, mely megerősíti őket ezen az úton. A szentségi házasságban tehát tanúságot tesznek a világ előtt az erős és feloldhatatlan szeretetről, amivel Krisztus szereti az Egyházat, ahogy Pál apostol mondja. Isten áldása nem csupán a házasság kezdetén van, hanem egész életük során. A gyermekekben találják meg a házasság beteljesedését: ők teszik „egy testté” a házaspárt; ez mind a házastársak természetes gyermekeire, mind pedig az örökbe fogadott gyermekekre vonatkozik. A gyermekek nem tartozékai a házasságnak. Nem esetlegesek, hanem legértékesebb ajándékai, beleírva magába a hitvesi egységbe. Ahogy a Szentháromság az örök szeretetegységéből embert teremt, úgy a házastársak szeretetegysége is embert teremt. Ehhez lényeges egymás kölcsönös, fenntartások nélküli elfogadása.

A Szent Család, bár kivételes küldetést kapott, ugyanazt az utat járta be, mint a mi családjaink, örömök és fájdalmak között, imádság és munka között, remények és csüggedések között, mindig Isten akaratában élve. Legyenek családjaink egyre élőbb közösségek, ahonnan naponta dicséret száll Istenhez és a szeretet megújító folyama árad a társadalomra.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria