A megtapasztalt jóság és bizalom, ami Jézus tekintetéből és szavából árad, elvezeti Lévit oda, hogy kimozduljon megszokott világából; nagyvonalúsággal hasonuljon ahhoz, aki a tartózkodás helyett közelebb mert lépni hozzá. Nem tudjuk ezt mindenkivel megtenni, és Jézus sem tette ezt mindenkivel, viszont mindig észrevette, akihez neki kellett közelebb lépnie. Ebben a vonatkozásban is felelősek vagyunk tekintetünkért, szavainkért: hogy észrevesszük-e a ránk várók tekintetét és hogy mit látunk meg bennük. Meghalljuk-e szavukat, és mit mondunk ki nekik? Meglátjuk-e, valamint szóvá tesszük-e azt, amit nekünk kell észrevenni és fölemelni bennük.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria