Útravaló – 2020. szeptember 6., évközi 23. vasárnap

Nézőpont – 2020. szeptember 6., vasárnap | 5:00

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Szeptemberben Juhász Ferenc miskolci plébános ad útravalót.

Egy alkalommal Péter megkérdezte Jézustól, hogy hányszor kell megbocsátani, ha valaki vét ellene. Ott az Úr, megdöbbentő túlzással, azt mondta Péternek, hogy hetvenszer hétszer, azaz minden alkalommal. Most, ebben az evangéliumi szakaszban gyakorlatiasabb választ kapunk, mert a technikáját is elmondja annak, miként kell kezelni a sértést. Nem kell föltétlenül csak úgy lenyelni mindent. Ám a finom megkülönböztetés továbbviszi a történetet, mert nem ellenségről beszél, hanem testvérről. És hát valljuk be, igazán mély lelki válságot nem az ellenség szokott okozni, hiszen attól egyébként sem számítunk semmi jóra, hanem a testvér, aki iránt a bizalmunk töretlen volt, és aztán történt valami köztünk.

Nehéz problémát feszeget az evangélium. Az emberiség történetének fő eseményei ezzel függnek össze: mit tesz az ember, ha megsértik, ha vétenek ellene? Megtorolja vagy megbocsátja? Széles a skála a személyesen vett elégtételtől, a párbajtól a kötelező családi bosszún, a vendettán át a tömegeket is halálba küldő háborúkig. Ha bántanak – mondja Jézus – nem kell, nem is szabad szó nélkül hagyni, hiszen ezzel újabb hibák elkövetésére bátorítanánk az illetőt. A leleményes megoldás – aminek a világ épp az ellenkezőjét teszi –, hogy fogod magad, elmész hozzá, és kettesben (pohár bor vagy sör mellett) megbeszélitek a dolgot. Mert ahol ketten vagy hárman az Úr nevében együtt vannak, ő ott van velük. Csakhogy rendszerint ennek ellenkezője történik: az emberek utcán, boltban, munkahelyen, lépcsőházban egymásra kiabálják sérelmeiket, sőt, nyilvánosságra hozzák, hogy lehetőleg minél többen tudjanak róla.

Igaz, csak akkor képes valaki arra, hogy testvérét négyszemközt feddje meg saját sérelme miatt, ha szívében már megbocsátott neki. A megbocsátás nem jelenti azt, hogy szőnyeg alá söpörjük a problémát. Ellenkezőleg! Az állítja vissza az eredeti rendet, mert nemcsak a sérült jogokat orvosolja az ember, hanem „megnyered magadnak testvéredet” – mondja Jézus. A kereszténység ezt a megoldást kínálja, hogy az ember boldog lehessen. Akik élnek vele, megérzik, jó és csodálatos ez a teremtett világ. Ezért mondhatja Dosztojevszkij, hogy a harag és az indulat fordítottan arányos az intelligenciával.

Aki nem békél meg a Jézus által ajánlott módon, azt úgy kell tekinteni, mintha pogány vagy vámos volna. Érdekes mondat ez Máté evangéliumában. Ő csak tudja, mit jelent, hiszen azelőtt vámos volt. Érzi és tapasztalja a krisztusi szeretet légköre és a civil szféra feszültsége közötti különbséget.

Természetesen nemcsak veszekvőkből, sértődöttekből és haragosokból áll a világ, hanem sokkal inkább azokból, akik egyetértenek. Az egyetértés középpontjában maga Krisztus áll, aki jelen van az ő nevében egyetértők között. Ez a csattanó, az ellenpont. Akikben nincs egyetértés, és harag van, és bosszú a szívükben, azok mellé rakja, akik egyetértenek, és így bármit kérnek, megkapják.

Férfiaknak szóló kiegészítés: Jézus azt is mondja, hogy amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amiben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Erősebb pedig mindig akad.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria