A kenyérszaporítás során a nép Jézussal, az új Mózessel együtt kivonul a pusztába. Ezek után ő saját személyéről kezd beszélni: önmagát a nép Teremtőhöz vezető útjának, az Atya küldöttének nevezi, a kenyeret saját testével azonosítja és a benne való részesedést az örök élethez való kapcsolódásként jelöli meg. Az evangélium mindezzel az ószövetségi előképek beteljesedését és a mi utunkat tárja elénk. Mert amint hallgatói ott, akkor az Atya vonzásában Jézus személyének elfogadásával megkezdhették volna örök életüket, úgy mi a mindennapi kenyérszaporítás, az Eucharisztia elfogadásával mondunk igent Krisztusra, és kapcsolódunk ahhoz a lakomához, amelyet az Atya rendezett nekünk; amelyben már vándorlásunk során letelepedhetünk Isten országában.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria