Útravaló – 2021. január 24., évközi 4. vasárnap, Isten igéjének vasárnapja

Történt pedig, hogy az Úr másodszor is szólt Jónáshoz – így kezdődik a szentmise olvasmánya. Nem jó jel, ha valakinek valamit kétszer kell mondani. Gyerekkorunkban volt az a szülői felmordulás, ha nem akaródzott valamit megtennünk, hogy „Ne mondjam még egyszer!” Ebből lehetett tudni, hogy nem is fogja még egyszer mondani, a következő hang már az elcsattanó pofon hangja lesz. Vagy valami más. Jónás már utána van ennek. A cet gyomrából éppen csak kicsusszant (Jón 2,11). Meg is jegyzi Babits Mihály: „nincs mód nem menni ahova te küldtél.” Simon és András, Jakab és János Babits versét nem ismerhették, de mint vízen járók és halászdinasztia tagjai, Jónás prófétát annál inkább ismerniük kellett. Talán mégsem Jónás sorsa játszott közre abban, hogy ezek a fiúk egyből követték Jézust, hanem valami más. Erre pedig az evangélium első mondatából következtethetünk: „Miután (Keresztelő) Jánost elfogták.” Tudjuk, hogy a halászfiúk közül legalább kettő Keresztelő János tanítványa volt. Attól a traumától pedig, ami a szárazföldön éri az embert, egy halász csak a vízen tud valamennyire szabadulni. Bár még korai, de gondoljunk rá, hogy később, Jézus keresztre feszítése után is a tavon találjuk tanítványait. Most is hasonló az elénk táruló kép, az egyik bárkából éppen hálót vetnek a vízre, a másik bárkában a hálókat javítgatják. Ekkor érkezik Jézus azzal: Betelt az idő! Ismerünk ilyet: Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Jézus mégsem forradalmárként érkezik. Nem azzal kezdi, hogy betelt a pohár!

Érdemes megfigyelnünk, nyilvános működése során kiktől tart távolságot, és kikhez megy közel. Távol marad mindenféle hatalomtól, hogy mindenkihez szólhasson. Nem tart kapcsolatot a politikailag befolyásos szadduceusok pártjával. Tanításában nincs semmi fanatizmus. Bár Isten melletti teljes elköteleződésre hív, mégsem forradalmár, mint a zelóták, távol marad tőlük is. Korának apokaliptikus prédikátorait sem követi. Nem használ a megtérés felhívására ijesztő képeket, mint akár Keresztelő János. Beteljesedésről, Isten bizalmas közelségéről beszél, megtérésre bátorítva a bűnösöket is. Nem csatlakozik a kumráni szerzetességhez, akik a romlott társadalmat elhagyva, a sivatag barlangjaiba húzódnak. A farizeusok kritikus körén is kívül marad, ők a kor iparos és paraszti eredetű laikus rétege, akik a Tóra szerinti életet alapvető tisztességnek tartják, és kritikusan értékelnek minden megalkuvást. Közel van viszont az egyszerű néphez, mely jogaitól megfosztva él. Közel van az asszonyokhoz – szakít az ókor férfiközpontúságával –, és kíséretébe fogadja őket. Kezdetben az apostolok erről kínosan hallgatnak, nyilvánvalóan zavarta őket is, de miután Jézus halálakor a tanítványok elmenekültek, Márk szükségesnek érzi megjegyezni, hogy Jézust asszonyok is követték.

Megkezdi nyilvános működését, tanítványokat gyűjt az egyszerű emberek közül. A meghívás radikalitásáról Szent Pálnak a Korinthusiakhoz írt első leveléből a szentleckében olvasunk: akinek felesége van, éljen úgy, mintha nem lenne; aki sír, mintha nem sírna; aki örül, mintha nem örülne; aki vásárol, mintha meg sem tartaná, mert ez a világ elmúlik – és nem biztos, hogy az Úr másodszor is szól, mint Jónáshoz.

Magyar Kurír