A dúsgazdag és a koldus Lázár példabeszédével Jézus arra tanít, hogy a mulandó javak közömbössé tesznek a másik ember szüksége iránt. De egyben bemutatja az örök élet valóságát. A menny és a pokol örökre el vannak különítve. A dúsgazdagban annyi emberség nem volt, hogy a kapujában fekvő koldusnak kis ételt juttasson. Az állatokban több részvét volt, mert azok nyalogatták a koldus sebeit, így enyhítették fájdalmát. Hányan nézik ma is közömbösen embertársaik szenvedését? Nem zavarja őket az sem, amikor étkezés közben látják a híradásokban éhező, haldokló embertársaikat. Bennem van-e együttérzés a környezetemben élő rászorulók iránt? Mikor tettem legutóbb konkrétan valamit értük?
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria