Utunk, igazságunk, szentségünk, erősségünk, jövőnk, bátorságunk – Hármas ünnep Pécsen

Egy tér, egy megszentelt tér és az azt megszentelni képes ember köszöntésére gyűltek össze Pécsen június harmadik szombatján. Együtt ünnepelt a közösség. Ünnepelték a Dóm teret, a belváros megújult egyházi központját, a 19. században eredeti, román jellegét visszanyerő székesegyházukat és azt a 33 végzős hallgatót, akik ezen a napon vehették át oklevelüket: katekéták, teológusok, hittanár–nevelőtanár mesterszakosok, lelkipásztori munkatársak a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola végzősei.

Az ünneplés szentmisével kezdődött. Udvardy György pécsi megyéspüspök mellett koncelebráltak a főiskola paptanárai, a diplomázó hallgatók lelkipásztorai.

Udvardy György szentbeszédében az evangéliumban elhangzó kérdésből – Kinek tartotok ti engem? – indult ki. „Ez az a kérdés, amivel életünkben számtalanszor szembesülünk. Olyan választ kell adnuk, ami személyes, visszavonhatatlan, végérvényes, de gazdagodó.” A püspök tanítása a válaszadásban vezetett.

A hármas ünnep megengedi, hogy ezt a kérdést és az arra adott válaszunkat tágabban értelmezhessük, mégpedig a létünkből, amit térben és időben élünk meg, és szeretnénk szentségben tenni azt. A tér és az idő ad keretet, ezek életünk dimenziói, az egység formálói – adottság, lehetőség és felelősség is egyben – mutatott rá a püspök. – A térben fedezi fel az ember a teremtett világot mint életterét, benne önmagát és testvérét, akit társul kapott. De maga is teret teremt, megalkotja a maga világát, remélhetőleg összhangban a teremtéssel, és a teremtett térben is önmagára és a másikra ismer.

Az idő, mint a lét másik dimenziója, azzal az élménnyel kíséri az embert, „mintha lenne; leginkább azt tudjuk, hogy volt; és kitörölhetetlen a remény, hogy lesz” – mondta a főpásztor. – Ebben az időben ott van a magam változása, a növekedés, az elmúlás, a hagyomány és a felelősség élménye is.

„Van-e pillanat, ahol a létet meg tudom ragadni?” – fogalmazta meg Udvardy György az ember gyakorta feltett kérdését, melyre a Krisztustól, a teremtő Istentől kapott válasz az, hogy van, ez pedig a szentség, amit térben és időben élünk meg. „Egyetlen helyes válasz létünk felfedezésére és értelmezésére a pillanat jó megragadása, ami a szentséget eredményezi számunkra. A szentség megjelenik számunkra, mint önmagában létező – az Isten, a szent Isten. A szentség megjelenik, mint a szentből létező, a megszentelt, az ember. A szentség megjelenik, mint aki a megszentelt által létrejön, átformálódik.”

Teremtett tér számunkra a templom, ez a gyönyörű székesegyház is, valamint a hozzá kapcsolódó és az odavezető terek, ahol az ember megélheti saját életének szentségét. Ebben a térben keresi Istent a maga értelmével, a tudomány módszereivel. A tér, ami körülvesz bennünket, mint alkotás is értékes, de úgy is, mint olyan része a világnak, ami várja a megszentelést – folytatta a megyéspüspök, és külön megszólította azokat, akik ezen az ünnepen vehették át diplomájukat: „A diploma annak lehetősége és bizonyítéka, hogy aki azt megkapta, el tud igazodni a teremtett világ terében, az ember által alkotott térben, és jól – szent módon – tudja felhasználni az időt, amit kapott Istentől.”

Végül a főpásztor újra megfogalmazta a kiinduló kérdést, Jézus kérdését: Ti kinek tartotok engem? „Hisszük, hogy megismerve a teremtett világ gyönyörűségét, felhasználva az időt, amit kapunk, megvalljuk, te vagy a Krisztus, az élő Isten fia, a mi utunk, igazságunk, szentségünk, erősségünk, tervünk, jövőnk, bátorságunk. Hisszük, hogy a mai ünnep is segíti, hogy jó választ adjunk életünk bármelyik pillanatában, amikor Jézus felénk fordul kérdésével. Megerősít bennünket ebben a válaszban Isten szent hajléka, azok a terek, amelyeket az ember megszentelni képes a maga tudásával, szentségre törekvésével, és segítenek bennünket megszerzett ismereteink. Így megvallhatjuk: te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.”

A szentmise után elhangzó Te Deummalkezdődött a diplomosztás. Kovács Gusztáv rektor visszatekintett a főiskola eltelt évére, kiemelte főbb eredményeiket: az intézmény megújult épületét, az új létesítményeket, köztük a Szent Pál imatermet, az Exodus szabadulószobát, mely a Kivonulás könyvének történetein vezet végig, és a Teológus Kávéházat. A főbb eseményeket is csokorba szedte, így a hallgatókkal tett zarándoklatokat, a két kiemelt konferenciát – ősszel a férfi-szerep témájáról , tavasszal Az elbeszélés ereje címmel tartott hittan-szakmódszertani tanulmányi napot, a nyári egyetemeket.

A diplomázók nevében Tóth Luca mondott köszönetet a szemléletformáló képzés tartalmas éveiért. A végzősök fogadalmukban arra tettek ígéretet, hogy a hit és igazság szolgálatára szentelik magukat, „teológiai tudásukat Egyházunk és hazánk dicsőségére, embertársaik javára fordítják”. Ezután egyesével szólították a hallgatókat, akik oklevelüket Udvardy György püspöktől és Kovács Gusztáv rektortól vehették át, és tanáraik gratulációját is fogadhatták. 

Ezután az ünneplő sokaság a templom elé vonult a tér átadására. A tér magaslatára épült székesegyházzal, a Püspöki Palotával, a Barbakán kerttel, az innen induló Múzeumok utcájával a Dóm tér, a pécsi belváros egyházi központja, világörökségi terület. Ez az emblematikus tér újult meg – burkolatcsere, több ülőfelület, ivókút, növényesítés adnak új színt arculatának, melyet továbbra is a bazilika teljes homlokzati képe határoz meg.

A közel hatszázmilliós, főként kormányzati támogatással megvalósult beruházás átadásán Udvardy György püspök a templom előtti tér – magyarra fordítva ez a pogányok udvara – jelentéséről beszélt.

Befogadótér: az elnevezés azt fejezi ki, hogy sok olyan ember is idetérhet, akik számára a művészet nagy kincs és érték, nem a vallásosságuk hozza őket ide. Sokan kérdéssel és gondolatokkal jönnek, és nem is sejtik, hogy itt valódi válaszokat kaphatnak – mutatott rá a megyéspüspök, és reményét fejezte ki, hogy a tér a befogadást szolgálja majd, liturgikus és városi rendezvények helyszíne lesz, és még több embert vonz ide.

Udvardy György bemutatta a megújító beruházást: az 1891-ben épült tér mind a turisták, mind a zarándokok célpontja; a felújítás ennek megfelelően a szakralitás rendeltetését is szem előtt tartotta: az ivókutak egyszerre biztosítják a tisztálkodás, a felfrissülés lehetőségét, és emlékeztetnek keresztségünkre.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára elismerően szólt az egyházak hitéleti, közösséget szolgáló és teremtő tevékenységéről, emellett az óvodák, iskolák fenntartásán keresztül az oktatás-nevelésben, a szociális és karitatív területen végzett erőfeszítéseikről. A politikus azt fogalmazta meg, hogy a közös cselekvés – az egyházak egymással, a városvezetéssel és a kormánnyal való összefogása – eredményes fejlődést hoztak a városba.

Hoppál Péter országgyűlési képviselő annak jelentőségét emelte ki, mennyire fontos a pécsi identitás szempontjából a tér, melyhez személyes életünkben és történelmi távlatban is ezer szállal kötődünk. Több történelmi eseményt emelt ki, amikor tömegek hit és nemzet melletti tanúságtételének volt a színhelye ez a tér. Rámutatott: a teret azon emberek lelkisége teszi egésszé, akik használják. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben a térre érkező hívők és világi tömegek meg fogják tudni tölteni azt harmóniát adó tartalommal, élettel.

Páva Zsolt, Pécs polgármestere a Dóm tér szakralitást kifejező, Magyarországon ritka és különleges fekvését méltatta: ahogy az ember belép a térre, feltekint a bazilikára, és ahogy lába elindul felfelé, úgy emelkedik lélekben Istenhez.

Az ünnepi beszédeket követően Udvardy György püspök megáldotta a teret.

Fotó: Loósz Róbert

Trauttwein Éva/Magyar Kurír