Vakcina, Makovecz, kényes ügyek… – Interjú Erdő Péter bíborossal a Válasz Online-on

– Hatalmas Makovecz-templom megépítésének ötletétől hangos a sajtó, mi meg csak találgathatjuk, mennyire komoly a terv. Bíboros urat keresték állami oldalról ezügyben?

– Állami oldalról engem ez ügyben hivatalosan senki nem keresett.

– Kilenc éve már visszautasították az akkor még az Apor Vilmos térre tervezett templomot. Most is így tennének?

– Hadd pontosítsak: nem utasítottuk vissza a tervet akkor. Mégpedig azért nem, mert hivatalosan tőlünk engedélyt senki nem kért akkor sem. Ahogy most sem.

– Meglepte tehát, hogy hirtelen megint téma lett a templom megépítése?

– Nem lepett meg, mert noha állami megkeresés nem érkezett, a művész úr irodája és örökösei jelentkeztek nálam tavaly ősszel, és bemutatták a terveket. Összehívtam az egyházmegye szakembereit, az egyházművészeti bizottság, az építészeti iroda munkatársait, megtekintettük a kisfilmet is, amellyel készültek. Grandiózus tervről van szó.

– Minthogy az örökösök még a hétvégén is arról beszéltek, hogy szeretnék megszerezni az egyház támogatását, ezek szerint tavaly ősszel ez nem sikerült nekik.

– Ekkora templomban, projektben az egyházmegyében mi nem gondolkodunk, márpedig tudtommal Budapesten szeretnék megvalósítani.

– Az Apor Vilmos téri templom plébánosa a Szemléleknek jelezte, hogy nem kér a tervből, de a „Makovecz-székesegyház” állítólag már nem is oda, hanem például a Citadellára épülne. Ezt meg tudja erősíteni?

– Sok ötletről lehetett hallani, de hadd tegyek tisztába egy közkeletű félreértést: azt, amikor katedrálisként, székesegyházként emlegetik a tervet. Székesegyház biztosan nem lehet. Az ugyanis annyit tesz: a püspök székhelye.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében a szokásoktól eltérően már így is két székesegyházunk van: a budapesti Szent István-bazilika, Esztergomban pedig az ország legnagyobb temploma. Utóbbi tatarozását is alig győzzük egyébként. Az esztergomi bazilika felújítása is többéves projekt, most tartunk nagyjából a közepénél. Költséges és nagy felelősséggel járó munka. Nem azért végezzük, mert ez a mi pillanatnyi álmunk, hanem mert olyan történelmi örökség, amellyel szemben felelősséggel tartozunk.

– Szükség van még egy ilyen hatalmas templomra, amely meg sem telik hívekkel?

– Szerencsére nagy ünnepeken megtelnek a nagy templomok – az esztergomi bazilikában például nagyon sokan voltak január 1-jén is. Pedig a lezárások miatt a Duna túloldaláról most át sem jöhettek az emberek, és persze távolságtartással rendeztük a misét, de ott nagy a tér, sokan összejöhettek így, a szükséges távolság tartásával is. Örült a szívem. Ettől függetlenül azonban kétségtelen: Budapesten egy új, nagy templomra lelkipásztori szempontból nincs szükség – ezt természetesen a művészeti érték megkérdőjelezése nélkül mondom.

(…)

– Egy tervezett – az egyház számára pozitív – esemény viszont nem következett be tavaly: a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Idén is akkor lehet, ha vége a járványnak. Bíboros úr is beoltatja magát, vagy óvatos?

– Épp az óvatosság kívánja meg, hogy beoltassuk magunkat! Gyerekkoromban minden kötelező oltást megkaptam, ha a szüleim nem oltattak volna be, megbüntették volna őket. Nem volt ez kérdés. Hála Istennek! A környező országokban egy sor betegség okozott gondot, amely minket nem tudott leverni a lábunkról – mert be voltunk oltva. Az oltás a felelős magatartás most is – magam is jelentkeztem rá.

– A tűszúrással beültetett mikrocsiptől az oroszul fogunk beszélni-blődliig minden elképzelhető terjed világszerte a harcosan oltásellenes körökben. Ezekhez mit szól?

– Ha egy vakcinától nyelvtudást lehetne szerezni, sorba állnék érte a hidegben is! Itt még persze nem tartunk, de szerencsére a természettudományok óriási fejlődést értek el. Csakhogy ezt a tempót a közvélemény képtelen követni. Nagy tömegben zúdul a vélemény az emberekre úgy, hogy nem tudják ellenőrizni a hallottakat. Innentől pedig csak a bizalom segít. Igen ám, de a bizalom is megrendült. A gazdaság szempontja és az egészségé szemben állhat egymással. Ez is elbizonytalanítja az embereket, amikor válaszolni akarnak a kérdésre: mi a jó nekünk?

– Mi a jó?

– Az, ha tudatosítjuk magunkban: emberként felelősek vagyunk egymásért. Ha van egy világjárvány, fogjanak össze a cégek, ne azt nézzék a rendkívüli helyzetben, melyik milyen haszonra tehet szert a másik kárára, hanem azt, hogy megvédjék az embereket ettől a járványtól.

Teljes nemzetközi összefogásra van szükség ahhoz, hogy a szegény országoknak is jusson idejében az oltóanyagból – ezt a pápa is többször sürgette. Szép dolog a gazdasági érdek, de nem helyes, ha ezt a területet is kizárólagosan mozgatja. Ha mégis, akkor nem kell csodálkozni, hogy meggyengül a bizalom.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás: Válasz Online

Fotó: Vörös Szabolcs/Válasz Online

Magyar Kurír