Vámparancsnok a fügefán – a tihanyi bencés perjel elmélkedése

Megszentelt élet – 2014. április 17., csütörtök | 14:01

A Tihanyi Bencés Apátság nagyböjti lelkinapján, április 12-én Korzenszky Richárd bencés perjel, a tihanyi szerzetesi közösség vezetője Zakeus történetéről tartott bevezető elmélkedést – tájékoztat a Veszprémi Főegyházmegye.

Mit keres a vámosok feje a fügefán? Miért akarja mindenáron látni Jézust? Jézus miért szólította meg őt? Mit akar a környezete által megvetett bűnöstől? Hol vagyunk mi ebben a jelenetben, hol állunk, hogyan reagálnánk az eseményekre? Mit üzen nekünk, mire taníthat minket a vámos és Jézus viselkedése?

Az evangéliumi történet kapcsán felmerülő kérdésekre logikai érvekkel is válaszolhatunk, főként az események első szakaszában – mutatott rá a tihanyi szerzetesi közösség vezetője. – Az evangéliumokban többször olvashatjuk, hogy Jézus útja során betegekkel, leprásokkal, vakokkal találkozik. Ezúttal egy alacsony termetű ember, aki nagyon szeretné látni, felmászik a fügefára, hogy jól láthassa Jézust. Miért akarja annyira látni? Bizonyára sokat hallott tetteiről, csodáiról, s még soha nem látta Őt. Mondhatnánk, hogy puszta kíváncsiságból tette; csakhogy több szokatlan dolog övezi az eseménysort: Zakeus a vámosok parancsnoka, rangos, vagyonos, vezető beosztású, tekintélye van; ám a zsidók között megvetett, hiszen idegen hatalmak kiszolgálójának tartják; bűnös, hisz' vagyonát nyilvánvalóan nem tisztességes úton szerezte. S e rangos, tekintélyes ember egy napon fogja magát, felmászik a fügefára, hogy lássa a „gyógyító prófétát”. Vállalja, hogy ujjal mutogatnak rá, kinevetik. Ettől kezdve a logika cserbenhagyja a példázat értelmezőjét – fogalmazott Korzenszky Richárd.

Mit keres Zakeus a fügefán? Az igazi motivációt nyilván lelkiekben kell keresnünk. A kívülálló nem látja azt a vágyat, a kitörő szándékot, késztetést, amely Zakeust hajtja, s nem törődve azzal, hogy látják, megszólják, felmászik a fára. Mert mindenképpen látni akarja Jézust, fogalmazhatunk úgy is: „találkozni” szeretne vele. E vágy valószínűleg már korábban megszületett a lelkében, ezért nem törődik a külső körülményekkel. Zakeus és Jézus tekintete bizonyára találkozott, amikor Jézus a fügefához ért, s Jézus megérezte, hogy van valaki, aki nagyon várja őt. Ezért megszólította Zakeust, lehívta a fáról, betért otthonába, és asztalánál együtt evett vele, a megvetettel. Közösséget vállalt vele. Ez gyógyításának eszköze. Együtt evett a megvetettel, aki megtért, és bűneitől megszabadulván fogadalmat tett Jézusnak: „vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette…”. (Lk. 19,8.)

A lelki elmélkedést csoportos beszélgetések követték, Korzenszky Richárd perjel és Présingné Baracskai Erika, az apátság mentálhigiénés munkatársa vezetésével. Elhangzott többek között, hogy Zakeus története végeredményben az első gyónás példázatának is tekinthető, hiszen az Örök Főpap feloldozást adott a bűneit megvalló, fogadkozó Zakeusnak: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra…” (Lk. 19,9.). A beszélgetés során kiemelték: fontos, hogy meg tudjuk hallgatni egymást, le tudjuk győzni előítéleteinket, hogy keresztény küldetésünket nemcsak szűk környezetünkben, közösségeinkben, hanem a perifériákra kilépve is tudjuk teljesíteni; hogy meg tudjuk szólítani az embereket, s magunk is megszólíthatóak legyünk. Megfogalmazódott, hogy a megtisztulás mindenki számára lehetőség, Isten minden őszinte bűnbánónak megbocsát.

A résztvevők együtt imádkoztak a szerzetesekkel a déli imaórán. Gyónásra is volt lehetőségük. A lelkinap szentmisével zárult – olvasható Toldi Éva összefoglalójában.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria