Vándorkiállítás mutatja be Murillo Szoptató Madonnáját a Felvidéken

Külhoni – 2018. január 17., szerda | 14:12

Még tavaly indult útnak az a vándorkiállítás, amely Bartolomé Esteban Murillo születésének 400. évfordulója alkalmából Dél-Szlovákia több városában bemutatja a spanyol festő Szoptató Madonna című festményét, amely Cigánymadonna néven is ismert. Puss Sándor SJ írását adjuk közre.

A késő ősszel útnak indult vándorkiállítás Kassa után január 23-án Nagymegyerre ér.

A helyi kultúrházban az érdeklődőket újabb három Madonna-festmény másolata várja. Leonardo da Vinci műve mellett látható lesz újabb két Murillo korabeli alkotás. Egy 20. század eleji eperjesi mester hiteles másolata, valamint szenzációként egy alig egyhetes festmény – Gregorio Lazzarini (1655–1730): A Szeretet allegóriája. Az 1690 körül készült csodálatos festménynek a napokban készült el két felvidéki másolata. Az eredeti az esztergomi Keresztény Múzeumban található. Az alkotások fiatal csallóközi művészek – Nagy Dániel és Kosár Annamária – alkotómunkáját dicsérik.

Annamária bevallása szerint addig nem volt képes a festményt elkészíteni, amíg csupán két gyermek anyja volt. Most, hogy megszületett a harmadik gyermeke, újra szoptató anyaként, könnyedén befejezte az igényes alkotást. A kiállítás technikai hátterében szintén háromgyermekes szülők szorgoskodnak. A helyi kiállítás fővédnöke Nagymegyer alpolgármestre, Mikóczy Dénes, aki szabadidejében maga is festő. A kiállításra látogatóknak mindezt majd személyesen is elmondja. Az alternatív kiállítás szervezői a helyi önkormányzat, valamint a Pro Megere Polgári Társulás. A megnyitó január 23-án 18 órakor lesz a helyi kultúrházban. Murillo Madonnáját bemutatja Katona Beáta, a Pro Megere Polgári Társulás alelnöke. Ezen központi festményt száz hasonló kivetített mű egészíti majd ki.

Valamennyi alkotás egyik domináns motívuma a szoptatás szépsége. A 2018-as év Magyarországon a családok éve. Ehhez kapcsolódva a Felvidéken is lehetőséget kínálnak közelebbről megismerni az anyai érzések legbelsőbb titkait, a szervezők a szoptatással foglalkozó egészségügyi szakemberek, érdeklődők részvételére is számítanak. Alkalmat szeretnének kínálni kötetlen beszélgetésekre, megismerkedni kevésbé ismert, egészségkultúrát ápoló módszertanokkal. A kiállított szépművészeti alkotások mellett szórólapok is várják a látogatókat, melyekből eddig kevésbé ismert tényeket tudhatnak meg. A 17. században a protestáns puritanizmussal párhuzamosan, az egyik katolikus zsinat rendelete alapján megpróbálták eltüntetni a testiségre is utaló vallásos jellegű festményeket, lefestették a fedetlen intim testrészeket. Ez a korszak már elmúlt, a festményeket rekonstruálták, manapság mégis újra problémás a meztelenség és a művészet kapcsolata: a művészet címszó alatt a mezítelenség, az akt, az érosz nem mindig felemelni óhajtja a szemlélőt, hanem épp ellenkezőleg, lefele húzza, az ösztönök világába.

A Biblia Jézussal kapcsolatban említi meg, hogy boldogok az emlők, melyeket szoptál (vö. Lk 11,27). Több középkori szerzetes ezt az igét misztikus élményként élte meg, őket is lélekben a Madonna táplálta. Ha Jézus valóban emberként élt, akkor bizonyára megtapasztalta az éroszt. Mindenesetre az Újszövetségben, az Ószövetséggel ellentétben, az érosz már nem téma. Kérdéses, hogy ebből szabad-e arra következtetni, hogy Jézus tanítása célzatosan akarta felülmúlni az éroszt egy másik szeretet érdekében. A téma mellőzéséből azonban logikusan következett, hogy a kereszténység eddigi története folyamán nem törekedett az érosz kultúrájának ápolására. Nincs ellentétben ezzel, hogy a jámborság mindig használt erotikus képeket, fogalmakat és motívumokat. Erről a középkori misztika éppúgy tanúskodik, mint a kora újkor spiritualitása. A jámborság szintjén tehát nincs kibékíthetetlen ellentét az érosz és a keresztény szeretet között (Bernhard Stoeckle).

A napokban az egyik „szemétdombra ítélt” felvidéki könyvtárat takarítgatva bukkantam rá egy 1961-ben kiadott Értelmező szótárra. Itt az érosz címszó alatt mindenfajta álszentesség nélkül azt írja a szerző: ez nem más, mint a „természetfölöttire” való vágyakozás. Ha belegondolunk, hogy ilyen szótárak épp nálunk már az ötvenes években megjelenhettek, akkor joggal teszem fel a kérdést: A régi korok eszmevilága nem volt-e sokkal erotikusabb, mint a mai? A 21. századi erotika leggyakrabban csupán primitívebb, szexet hajszoló fiatalok félretájékoztatott generációjának a beteges törekvése. Kiállításunkkal, kiadványainkkal szeretnénk némileg helyrerakni az érosz eredeti mondanivalóját.

Forrás: Puss Sándor SJ/Hírek.sk

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria