Vedd anyai oltalmadba életünket! – A Könnyező Szűzanya búcsúját ünnepelték Győrben

Csendes a Káptalandomb. A hívek megfogadták Veres András megyéspüspök kérését, mellyel a kormány által meghirdetett veszélyhelyzethez kapcsolódott. A Győri Egyházmegye Könnyező Szűzanya-búcsúját nem a hagyományos ünnepélyes keretek között tartották meg.

A templom azonban virágdíszben van. A főoltáron, az oltárasztal előtt és a mellékoltárokon óriási, piros-fehér-zöld színű virágokból alkotott csokrok. A padok foghíjasan telnek csak meg a Győri Egyházmegye szeretett ünnepén, holott ez az az ünnep, amikor minden alkalommal zsúfolásig tele van a székesegyház. Most visszafogott az ünneplés. „Búcsúra jöttünk szép Szűz Máriához” – hangzik fel az ének, megkezdődik a bevonulás. A főpásztorral csak Németh László helynök, Böcskei Győző plébános, Méry László székesegyházi káplán és Kálmán Imre püspöki irodaigazgató koncelebrál. Az asszisztenciában a papnövendékek vonulnak be a püspökkel. A szentmisét a Mária Rádió közvetíti, hogy otthonról is be tudjanak kapcsolódni a hívek a búcsú liturgiájába.

A kis közösség sokakért imádkozott, azokért is szólt a fohász, akik nem jöttek el. Az egész liturgiát átszőtte az ének, a búcsú hagyományos dallamai, a kispapok recitálva olvasták fel az olvasmányt és a szentleckét.

„Sokan kerestek a kéréssel, hogy a nevükben is imádkozzunk. Ebben az esztendőben a székesegyház sajátos felajánlást kapott, 2000 szál virágot. Képviselje azokat, akik bár szeretnének, de nem tudnak itt lenni. Köszöntésük személyes és kedves lesz ezáltal” – szólt az ünneplőkhöz Veres András főpásztor.

A napi evangéliumban – Jézust kérdezi a szamáriai asszony Jákob kútjánál – Jézus arról beszél, hogy „eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát”. A főpásztor Jézus válaszát összekapcsolta a mai helyzettel: fontos jól érteni Jézus szavait; több országban bezárják a templomokat, itthon nem tarthatunk 100 főnél több résztvevővel zárt helyen rendezvényeket.

Veres András arról elmélkedett, mi a jelentősége annak, hogy templomba, szentmisére járunk, hogy ez hitünk megélésének alapvető formája. Az evangéliumban Jézus ezzel szemben arról beszél, Istent lélekben és igazságban kell imádnunk.

Vajon Jézus számára nem fontos a hely, a templom? Hiszen Isten lélek, mindenütt jelen van, mindenütt megszólítható. Ha így gondolkodunk, rosszul értelmezzük Jézus szavait – állapította meg a püspök, s utalt arra, hogy a Mária-jelenések során a Szűzanya mindig megfogalmazza a kérést, hogy építsenek templomot a találkozás helyén. „Miért szükséges a templomba menni? Jézus szavait átgondolva azt kell megérteni, hogy nekünk, embereknek van szükségünk a templomra. A hívő közösségnek kell egy hely, ahol össze tudnak jönni imádkozni, és a szentmisét is csak közösségben tudjuk ünnepelni” – ezt a sokszor feltett kérdést bontotta ki a főpásztor. Jézus különleges jelenlétet ígért azoknak, akik nevében összegyűlnek imádkozni, így különleges jelentősége van a helynek. A templomok, kegyhelyek a kegyelem sajátos kiáradásának helyszínei.

Évente ezrek indulnak el a kegyhelyekre, hogy a Szűzanyát tisztelve kérjék pártfogását. A gyakran hangoztatott kijelentés kapcsán – „imádkozom otthon, nem kell nekem ahhoz templomba menni” – Veres András azt fogalmazta meg, hogy minden templom különleges hely, ahol a hívők közös imádsága különös meghallgatásra talál. Jézus nem a templomi kultusz ellen szól, hiszen eljárt a zsinagógába, elzarándokolt az ünnepekre Jeruzsálembe. Jézus nem individualista vallásosságot akart, közösségbe hívta az őt követőket. A szamáriai asszonnyal beszélgetve Jézus azok ellen emelte fel szavát, akik csak látszatvallásosságra törekszenek, akik csak szavakban élik meg hitüket. Mert hiába megyünk kegyhelyekre, ha életünket nem igazítjuk Jézus tanításához. Jézus tőlünk azt az imádást kéri, hogy az Atyát méltó módon, lélekben és igazságban imádjuk, ahogy ezt a Szűzanya példáján látjuk.

Arra buzdított a főpásztor, hogy nehéz helyzetben, amikor úgy érezzük, imádkozni sem tudunk, forduljunk Máriához, akinek súlyos megpróbáltatások jutottak, mégis mintát tudott adni, hogyan kell lélekben és igazságban imádni Istent. Szent-Gály Katától idézett sorokkal biztatott Veres András a követendő magatartásra:

„Ha vándorlásom útján / a szenvedés elérne, / s egészen összetörne / a gond s a fájdalom, / ne engedd meg, hogy ajkam / dacos miértre nyíljék, / hanem szemedbe nézve taníts meg mondanom. / Úgy, mint Anyád, oly lágyan, / szent titkot sejtő hittel, / melyet, ha úgy akarja, / fellebbent majd az Úr. / S ha válaszát nem értem: / még egyszer meg ne kérdjem, / csak éljek újra csendben, / imádva, szótlanul.”

A szentmise végén a papság és az asszisztencia a Könnyező Mária-kegyképhez vonult. Veres András Mária közbenjárását kérte Egyházunkért, hazánkért, egyéni és családi életünkért: „Szereteteddel és jóságoddal emelj fel minket bűneinkből! Növeld hitünket, erősítsd reményünket, és tökéletesítsd szeretetünket. Segíts, hogy hitünkben a Fiad iránti hűségünk mindennapos megújítása által szabadon és örömmel kitartsunk; a szenvedések és küzdelmek közepette az élet terheit Fiaddal együtt készséges szívvel vállaljuk, bízva abban, hogy Húsvét szent titka is reánk ragyog. Öleld át az Anya és az Úr alázatos Szolgálóleánya szeretetével azokat, akik leginkább várják ezt a szeretetteljes felkarolást, és azokat is, akiknek odaadására Te különösen is számítasz. Vedd anyai oltalmadba a mi életünket, akik ma újra bizalommal fölajánljuk magunkat Neked.”

A kegykép előtt a hívek folytatták az imát, így fejeződött be a hívek búcsúja a koronavírus idején.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír