Véget ért a Rimini Meeting

Az utolsó szó nem a végé, hanem a jóságé – a betegség tapasztalata című találkozón elhangzott: A kegyelem egy tény, ami végbemegy az életedben és megváltoztat téged, új útra visz. A betegség is ilyen kegyelem, mert segít észrevenni, hogy az életed akkor válik igazivá, ha felhagysz avval, hogy tulajdonodként éld. Megérteti veled, hogy mindenek értelme Valaki más kezében van, aki titokzatosan működik. Az ember kapcsolata a betegségével a határainak, a hiánynak és a szükségleteknek a tapasztalatából ered. A kezelőorvos és a beteg között igazi szövetségnek kell lennie, szinte családi kapcsolatnak. Hogyan is lehetne gyógyítani a másikra való nyitás nélkül?

A lelki betegség és az én visszanyerése címmel Grégoire Ahongbonon Togóból tett tanúságot. A lelki betegségben szenvedőket látva, akik ott rendszerint fákhoz láncolva, kalodába zárva embertelen körülmények között tengették életüket, eldöntötte, gondoskodik róluk. Majd, miután az országban nincs egészségügyi ellátás, otthont épített számukra. Közülük nem egy teljesen meggyógyult, például azért, mert egyszerűen csak epilepsziás volt, és ma valamelyik intézményükben dolgozik. Gregoire egy szentföldi zarándoklat alkalmával hallotta a lelki vezetőjüktől: minden kereszténynek részt kell vennie az egyház építésében. „Mindaz, amit tettem nem az én művem, hanem csak válasz erre a meghívásra” – mondta.

Nagy érdeklődés kísérte a Messzire nézni – a csillagok utáni vágyódás című találkozót. Az ember mindig is az égre nézett – mondta bevezetőjében Marco Bersanelli, a milánói egyetem asztrofizikusa – és sosem mondott le arról, hogy messzire vesse tekintetét, felfedezze a világot. Ma a technika többet megenged, de annál inkább érezzük határainkat. A hiány nem frusztráció, hanem kicsiségünk tudata egy nagyobb vonzásában, elégedetlenség avval, amit tudunk és ezért a fejlődés forrása.

Roberto Vittori olasz űrhajós elmondta, hogy a világűr közel van, egyre inkább az ember élettere lesz. Egy lehetőség a következő nemzedékek számára. A szakmai érdekességek mellett az olasz asztronauta beszélt arról az egyedi és minden elképzelést felülmúló szépségről, ami a nemzetközi űrállomásról tárult elé. Elmesélte: egy éjszaka egyedül volt, s megfigyelte az ott kilencven percenként bekövetkező napfelkeltét, ami egészen másképp néz ki, mint a földön és néhány másodperc alatt lezajlik: az éjszakából nappal lesz, látni a határvonalat. Később, amikor a teremtéstörténet vonatkozó részét hallotta: „Isten szétválasztotta a világosságot a sötétségtől… és este lett és reggel… akkor megértette, hogy éppen ezt látta. Egy tapasztalat, amit a földön meg sem lehet szerezni – tette hozzá.

A család körül – a valóság a kutatásban való haladásért elnevezésű találkozón szó volt a házasság válságáról, a nehézségekről és a megoldás lehetőségeiről, a reményekről is, figyelembe véve az általános emberi válságot, ami korunkat jellemzi. Elhangzott: a radikális individualizmus veszélyezteti az együttélést, az emberi kapcsolatok kiüresednek.

Az, hogy az emberben nagy és beteljesíthetetlen vágyak vannak, nem ok arra, hogy leromboljuk azt a valóságot, ami segíthet bennünket. A mélyére kell menni, és felfedezni benne, hogy az ember magában hordoz valamit, ami nagyobb nála.

Carter Snead, a Notre Dame Egyetem etikai intézetének igazgatója elmondta: „a család az a hely, amely felteszi azt az alapvetően emberi kérdést: ki vagyok én és miért vagyok ilyen? Csak a családban tudjuk megtalálni erre a kérdésre az igaz választ. Elsősorban véges lény, Isten teremtménye.”

Anna Garriga, a téma spanyol kutatója a válásokra vonatkozó adatok nemzetközi összehasonlítása után kijelentette, nem a statisztikák, a párbeszéd a legfontosabb. Mint feleség és négygyermekes anya elmondta: a házasság, mint csak emberi vállalkozás lehetetlen. A helyzet bemutatására Rilkét idézte: „Ez a paradox a férfi és a nő szerelmében: két véges lény találkozik egymás határaival. Két lény, akinek mindennél jobban szüksége van arra, hogy szeressék, találkozik két törékeny és korlátozott szeretetre képes lénnyel. Csak egy nagyobb szeretet várakozásában nem emésztik el magukat az elvárásokban, nem válnak rezignálttá, hanem együtt haladnak az úton a Teljesség felé, amelynek a másik jele.”

Chiara Giaccardi olasz szociológus kifejtette: a család az individualizmus gyarmatosításával szembeni ellenállás helye. Hanna Arendt mondatára hivatkozott: „Az egyetlen szabadság, amit kaptunk, a szabadság arra, hogy nem vagyunk a magunk urai.” A „mindenható én” tényleg ellentéte a szabadságnak. Az extrém individualizmussal szemben a család tapasztalata, hagyománya alapján arra tanít, hogy a kapcsolat előbbre való, mint az egyén.

Ha a korlátot, ami a másik, nem úgy tekintjük, mint a misztérium megnyilvánulását, akkor leromboljuk a kapcsolatot. A valóságot nézve a misztérium nyílik meg számunkra.

Végül idézte Don Giussanit, a Comunione e Liberazione mozgalom alapítóját: „a valóságnak jegyesi jellege van, egy különleges kapcsolat, mert magában hordoz egy ígéretet, a boldogság, az üdvösség ígéretét”. Egy örökség hordozói vagyunk, amelyet meg kell őriznünk, tovább kell adnunk és segítenünk kell egymást, mert ezt senki sem tudja egyedül megtenni.

A Meeting záró sajtóközleményét ismertetve Emilia Guarnieri, a találkozó alapítványának elnöke elmondta: „Csak a teremtő Isten kezdeményezése tudja megnyugtatni az emberi szívet és Ő eljött, hogy találkozhassunk vele, ahogyan egy baráttal találkozunk.” Ezekkel a szavakkal Ferenc pápa arra hívott minket, hogy menjünk az idei téma mélyére, a szív e hiányának a mélyére, ami elkerülhetetlenül valami nagyobb iránti vágyakozás marad. Ezért nem szabad szemünk elől téveszteni az emberségünket, a testvériséget, a jó és a szép iránti vágyakozást.

Sokan igazolták ezt az idei találkozón a szíriai Aleppó ferences plébánosától az olasz miniszterelnökig, a muzsikusok, a színészek, a közel háromezer önkéntes, akik a Meeting megvalósításán dolgoztak. Közös alkotás ez, mert kizárólag egy találkozás hoz létre új és élő valóságokat, amelyek hatással vannak a világra – mondta Emilia Guarnieri.

A Meeting elnöke összegzésében kifejtette: a találkozó története folyamán megtanulták, hogy nincs más kapcsolat az igazsággal, csak a szabadság. Ahogyan Don Giussani mondta: „A mai ember, talán tudat alatt is, az olyan személyekkel való találkozást keresi, akikben Krisztus tényének valósága annyira jelenvaló, hogy megváltoztatta az életüket.”

Jövőre is hangsúlyos lesz a rendezvényen az énünkre való figyelem. Ezért a 2016-ban – augusztus 22–28. között – megrendezendő találkozó mottója: „Tu sei un bene per me” („Te vagy számomra a legfőbb jó”). Ez a Te az, aki a közelünkben van, vagy a tenger túlsó oldalán, a mindenkori másik, akinek másságával szemben találjuk magunkat. Ő számomra a jó, a legfőbb jó, mert a misztérium jele. Ez megnyitja az összes lehetséges együttélési módot az emberek között, megnyitja az összes makro- és mikrokapcsolatot, amelyből összeáll az egzisztenciánk.

Fotó: Varga János

Magyar Kurír