Végleg elvesztette liturgikus funkcióját a prágai Szent Simon és Júdás-templom

Kitekintő – 2020. június 18., csütörtök | 12:24

Az 1620-ban felszentelt prágai Szent Simon és Júdás-templom orgonáján egykor Wolfgang Amadeus Mozart és Joseph Haydn is koncertezett. A kommunizmus idején raktárként használták; a templomot azóta sem szentelték újra. Ma az európai kultúrát közvetítő zeneművészeti központként funkcionál.

A kereszténység európai történetére a kezdeti üldözések és bizonyos missziós tevékenységek évszázadaitól eltekintve a stabilitás volt jellemző. Itt van az Egyház központja, korábban valamennyi megszilárdult állam katolikus volt, és uralkodója a pápától kapott kormányzati joghatóságot, az egyházi közigazgatási intézményrendszer határozta meg a politikai és gazdasági összefüggéseket, valamennyi oktatási intézmény a katolikus hit továbbadása céljából jött létre, minden egyetemet a Katolikus Egyház alapított és működtetett. Európa számára a katolikus templomok voltak az istenkapcsolat, a megszentelődés, a humánum és a kultúra szentélyei. A polgárosodó nagyvárosok gazdagodó lakossága a személyes hittől motiváltan nagyon komoly beruházások keretében és felajánlott vagyonrészek ajándékozásával építette meg a saját otthonainál jelentősen értékesebb, nagyobb és szebb templomokat, amelyeket évszázadokon át díszítettek, bővítettek, fejlesztettek. Az európai kereszténység másfél évezreden keresztül a templomok építésével bizonyította azt a katabatikus (leszálló; felülről lefelé érkező – a szerk.) álmot, ami Isten országának előkészítését jelentette, és a Megváltó érkezésére hangolt éberséget kívánta fenntartani.

A Katolikus Egyház jogrendje lehetővé teszi, hogy megfelelő körülmények között, indokolt vagy kényszerű esetben elidegenítsenek egy szent helyet (templomot, temetőt, síremléket, körmeneti keresztet, keresztutat) – azzal a feltétellel, hogy a további alkalmazás során nem történik az épület korábbi szent funkciójával összeegyeztethetetlen tevékenység. Az állami örökségvédelmi törvények függvényében ez lehet akár bontás, átalakítás, teljes megszüntetés vagy csupán más célú felhasználás az épület belső és külső állapotának megóvásával.

A prágai Szent Simon és Júdás-templom története nem a jelenlegi épülettel kezdődött. Az óvárosi helyszínen 1354-ben alapítottak egy kórházat, és az akkori szokásnak megfelelően egy kápolnát építettek mellé, amelyet az első prágai érsek, Ernst von Pardubitz (Arnošt z Pardubic) szentelt fel. A jelenlegi templomépületet 1615-ben kezdték építeni, és 1620. július 14-én szentelték fel. Az építési stílus a késő gótika és a korai reneszánsz ötvözete volt, majd egy évszázaddal később érett barokk stílusban építették át, és bővítették. Az átépítés során egy kincsesládát is találtak, amelyben 300 ezüst volt, feltehetőleg az 1564–76 között uralkodó királyok idejéből. Andreas Wambetsser észak-csehországi orgonaépítő hangszere a második bővítés alkalmával került a templom karzatára. Ezen az orgonán többek között Wolfgang Amadeus Mozart és Joseph Haydn is koncertezett. Az értékes hangszer minden nehézség ellenére eredeti állapotában maradt fenn, és 2000-ben Vladimír Šlajch orgonaszakértő-restaurátor szakmai vezetésével helyreállították a barokk orgonát, építésekor kialakított szélrendszerével és intonációjával.

A templom történetének szomorú szakasza volt a kommunizmus negyven éve, amikor 1950-től raktárként funkcionált, de ebben az időszakban sem rongálódott meg a többszáz éves orgona (a raktárépület körülményei között két hanglemezt is készítettek a helyszínen), és a belső ornamentikát is sikerült megőrizni. A bársonyos forradalmat követően sem szentelték újra, nem kapott liturgikus és hitéleti feladatot, hanem a Prágai Szimfonikus Zenekar koncert- és próbatermeként hasznosították, megtartva a Katolikus Egyház tulajdonjogát. A templomépület padlófűtést kapott, berendezését megőrizve koncerthelyszínné alakították át, és ma Prága egyik kulturális központja.

A közelmúltban Prága város vezetése a templom megvásárlása mellett döntött, és az Apostoli Szentszék engedélyével megtörtént az épület tulajdonosváltása. Szerencsésnek mondható, hogy a többszáz éves felszentelt épületből nem filmstúdió, bevásárlóközpont, társasház, raktár vagy építőanyag-kereskedés lett, hanem az európai kultúrát közvetítő zeneművészeti központ, de mélyen elgondolkodtató, hogy mennyivel többet adhatna Prága városa emberi közösségének egy anabatikus (emelkedő, felfelé irányuló – a szerk.) fórum, mint egy közönséges koncertterem.

Szöveg: Maróti Gábor

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Prague Experience, Wikipédia

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria