Végső búcsút vettek Vasáros József atyától

„Több mint hatvan éve ismertem őt: igazi dunántúli, egyenes beszédű és gerincű pap volt. Csak Egyvalakinek akart megfelelni papi életében, az igazi Főpapnak. Határozott magatartása, bátor kiállása, lelkiismeretes munkája és kötelességteljesítése még ellenfeleit is meglepte. Egyik tagja volt annak a generációnak, akik átmentették a letarolt és meggyalázott Egyházat a mai időnek. Ő volt az, aki gyalog ment iskolába tanítani, aki nem használhatott vázlatot, könyvet, táblát stb. óráihoz. Ő volt az, aki fűtetlen templomokban teljesített szolgálatot, órákat töltött úton, hogy a filiákban szentmise legyen.”

Abban az időben nem volt szabad beszélni a vértanú bíborosról; Vasáros József atya szobájának falát díszítette Mindszenty József berámázott képe – emlékezik paptestvérére Laczkó Ferenc atya. – A haladás híve volt, de a régiből az értéket mindig maradéktalanul megtartotta. Szerette Egyházát s szabályait, előírásait lélekkel megtöltve teljesítette.

„Ahogy utolsó éveiben betegsége súlyosbodott, ő úgy csendesedett, és készült a nagy találkozásara. Biztosan sikeres volt, s elsőként futott be a célba, ahol megkapta »az élet koronáját«. Isten veled Józsi, igyekszünk követni, hogy találkozzunk!”

Fotó: Nyíregyházi Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír