Veres András püspök fogvatartottakat bérmált Sopronkőhidán

(Veres András beiktatása a győri székesegyházban 2016. július 16-án)

A szentmisén koncelebrált Butsy Lajos fegyházlelkész, fertőrákosi plébános; Horváth Imre esperes, valamint Mogyorósi Márk püspöki titkár.

Veres András szentbeszédében kiemelte: a Szentlélek kiáradásának valóságát csakúgy nem vonhatjuk kétségbe, mint gondolataink és érzéseink létezését. Az Egyház a bérmálás szentsége révén lelki természetű eseményt kíván fizikailag megjeleníteni: a kézföltétellel és a krizmával, a szent olajjal való megkenéssel. Az olajjal való megkenés annak a jele, hogy a Szentlélek kiárad a szívünkben. Ugyanakkor a Szentlélek kiáradásának vannak fizikailag is megtapasztalható eredményei azáltal, hogy elkezdünk együttműködni a Szentlélekkel, aki bőven részesít bennünket ajándékaiban. Az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, a jóság, a hűség, a szelídség, az önmegtartóztatás, a tisztaság mind a Szentlélek ajándékai – hangsúlyozta a főpásztor. Cselekedeteinkben is megmutatkozik, ha a Szentlélek ajándékai gyümölcsözővé válnak bennünk, valami új indult el az életünkben.

(Fogvatartottak zarándoklata Mátraverebély-Szentkúton 2016. június 29-én, az irgalmasság szentévében)

Mindennapi életünkkel, cselekedeteinkkel kell tanúságot tennünk arról, hogy Krisztushoz tartozunk, hogy Isten Szentlelkét befogadtuk az életünkbe: megváltozik az embertársainkkal való viszonyunk, elhagyjuk a szeretetlenséget, a haragot, a gyűlölködést, az agressziót. Azonban nemcsak mi magunknak kell törekednünk erre, hanem másokat is segítenünk kell ebben a folyamatban. Veres András rámutatott arra, hogy legfőképpen a megbocsátás juttatja kifejezésre azt, hogy befogadtuk az életünkbe a Szentlelket. József testvérei, akik irigységből eladták öccsüket, féltek, hogy József megbosszulja mindazt, amit tettek vele. Józsefnek egyáltalán nem állt szándékában bosszút állni. A bűnös ember mindig fél a bosszútól. Aki viszont irgalmas szívű, az mindig kész az irgalmasságra, benne fel sem merül, hogy bosszút álljon az ellene elkövetett rosszért. A jó megtételére tehát minden ember képes – magyarázta a főpásztor. Ugyan egyéni ajándékokat is kaphatunk a Szentlélektől, de annak lehetőségét mindnyájan megkapjuk, hogy napról napra jobb emberekké váljunk. Azt azonban be kell látnunk, hogy nem könnyű a jóban megmaradni – ezt mindannyian megtapasztalhattuk az életünkben. De a jóra törekvő ember életében megvan az eredménye az igyekezetének, és ez a változás be tud következni.

Ezt követően Veres András püspök a tanúságtétel fontosságáról elmélkedett: szavainkkal is meg kell vallanunk a Krisztushoz való tartozásunkat, a szavainkban is Krisztusnak kell jelen lennie. Akkor is bátran meg kell vallanunk a hitünket, ha abból nem származik előnyünk. Péter és János apostol, amikor a főtanács elé állították őket, a halálbüntetés veszélye ellenére is tanúságot tettek hitükről, mondván, hogy nem hallgathatnak arról, amit láttak és halottak. Aki megkapta a hit ajándékát, nem hallgathat többé erről a tényről, a hitet tovább kell adnia: mert nem önmagáért kapta, hanem azért, hogy általa másokat is gazdagítson, másokat is megnyerjen Krisztus ügyének.

(Szentmise a Venyige utcai börtönben 2015. december 22-én)

Jézus azt tanítja, hogy a mellette való tanúságtételben akár a végletekig is el kell menni: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!” (Mt 10,28). Az embertől elvehetik földi életét, de az örök életet nem. Ma a világban minden ötödik percben megölnek egy keresztényt a hite miatt. Ha minden körülmények között hűségesek tudunk maradni Krisztushoz, akkor reménykedhetünk abban, hogy Isten szeretete üdvözíteni fog bennünket. Aki a hite alapján igyekszik jó lenni, arra nem egyszer úgy gondolnak, hogy gyenge, megalázható. Ha ennek ellenére ellene mondunk a rossznak, a gonosznak, tanúságot teszünk Krisztusról. Jézus azt kéri tőlünk, hogy az erőszakra ne erőszakkal válaszoljunk, hanem szeretettel, szelídséggel győzzük le a rosszat. Ha Isten gyermekei, Krisztus követői nem törekednek erre, kik tegyék ezt? – tette fel a kérdést a győri megyéspüspök.

Veres András kifejezte örömét, hogy a jelenlévőknek igényük van arra, hogy lelkigyakorlat révén rendezzék Istennel és embertársaikkal való kapcsolatukat. Azt kívánta, hogy a Cursillo-lelkigyakorlat résztvevői igazi lelki újjászületést tapasztalhassanak meg, és egyre készségesebbé váljanak Isten ajándékainak befogadására és továbbadására.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Lambert Attila; Merényi Zita

Magyar Kurír