Véronique Margron: A taizéi közösség döntése megmutatja a fiatalok iránt érzett tiszteletüket

– A Franciaországi Szerzetesek és Szerzetesnők Konferenciája elnökeként hogyan értelmezi a taizéi közösség priorjának döntését?

– Tudomásom szerint a taizéi közösség az első, amely magáévá tette ezt a proaktív eljárást, mely mind befelé, mind a külvilág felé jelzi az igazságban járás szándékát. Alois testvér megelégedhetett volna azzal, hogy a bántalmazásokról bejelentést tesz az igazságszolgáltatásnak. Semmi sem kötelezte arra, hogy nyilvánosan is beszéljen erről. Amikor a szerzetestestvérek néhány hete meghívtak, teljesen világossá vált számomra e döntés értelme. Amikor azt választották, hogy megszólalnak, akkor elsődlegesen azt akarták kifejezni, hogy mindenkor komolyan vették az áldozatok szavát. E lépés ezenkívül kinyilvánítja a hozzájuk érkező több tízezer fiatal iránti tiszteletet és felelősségérzetet is. S végül azt célozza, hogy egymás szemébe tudjanak nézni, vagy Alois testvér szavaival mondva, hogy „ne legyen semmiféle rossz titok” egymás között. Amit most tettek, annak kellene természetesnek lenni, de sajnos, nem mindig ez a helyzet.

– Mi a magyarázata annak, hogy ez a kezdeményezés a taizéi szerzetesektől érkezik?

– Megdöbbentett e lépés emberi mivolta: nem csupán az értelem hangja szólalt meg, hanem egész bensőjük, mély érzéseik. A közösség a fiatalok biztonsága érdekében protokollt léptetett életbe, ezenfelül mód van az esetleges bántalmazás jelzésére e-mailben, valamint közreadják a France victimes szervezet ingyenes, országos telefonszámát. (A taizéi közösség francia nyelvű honlapja az Allô Enfance en Danger szervezetnek a hét bármely napján éjjel-nappal hívható, ingyenes, országos telefonszámát adja meg. A magyar portál pedig az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot – a szerk.) De a döntéshez nem volt szükség hivatalos eljárásrendre. Alois testvért az áldozatok meghallgatása győzte meg annak szükségességéről, hogy az illetékes szervekhez, a testvérekhez, továbbá a rajtuk kívülállókhoz forduljon. Kétségtelen, hogy a protestáns testvérek jelenléte, s az a tény, hogy a katolikus tagok többsége nem tartozik a papi rendhez, a közösséget kevésbé teszi klerikális jellegűvé. Valószínűleg a fiatalok meghallgatásának gyakorlata, a munkához való viszonyuk, valamint életmódjuk hozzájárul megszólíthatóságukhoz. Nekem nem tűnt úgy, mintha a testvérek magas védfalak mögött lennének, de azért tudnak távolságot is tartani. Lehetőségem volt látni, hogy mennyire figyelnek mindarra, ami valamiféle idealizáláshoz vezethet: tudják, hogy tanúságtevő szerepük nagy felelősséget ró rájuk. A tagok által elkövetett szexuális visszaélések vonatkozásában az igazság kimondása mindenkit visszavezet a realitáshoz. Ez egy formája annak, hogy az őket nagyra értékelőknek jelezzék: „Talán azt hiszitek, hogy fantasztikusak vagyunk, de íme, ez történt …” A becsületükre válik!

– Az a közösség, mely a tagjai által elkövetett szexuális bántalmazás kapcsán fényt derít az igazságra, kockáztatja-e, hogy elveszíti a hívek bizalmát?

– Épp az ellenkezőjét gondolom. Az igazságkeresés hozzájárul a hely hitelességéhez, és sokkal inkább megerősíti a bizalmat, mintsem egy olyan kijelentés, miszerint „nálunk nincs probléma”. Megbízhatónak lenni azt jelenti, hogy számot tudunk adni, s be tudjuk ismerni, hogy mi is hordozzuk a hiba, sőt a vétek egy részét, anélkül, hogy megpróbálnánk a valóságot saját hasznunkra rekonstruálni. Úgy gondolom, hogy amint a beismerés utáni első érzelmi hullám elcsitul, a fiatalok kísérői majd elmondhatják: „Ha ők maguk kívántak erről beszélni, akkor nincs rejtegetni valójuk, felelősen gondolkodnak, tehát bízhatunk bennük!”

Fordította: Hantos-Varga Márta

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye/La Croix

Magyar Kurír