Vigasztalókká kell válnunk – a Szent Mónika közösség találkozója Budapesten

Hazai – 2015. augusztus 29., szombat | 18:12

Édesanyáknak rendezett találkozót augusztus 29-én a Szent Mónika közösség az újpalotai Boldog Salkaházi Sára-templomban. A hálaadó szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az oltárt kétfelől övező zászlók sokasága árulkodott arról, mely településekről érkeztek zarándokok. A segítők, a templomot színültig megtöltő hívek közt kis fonott kosarakban gyűjtötték az imaszándékokat.

A Szent Mónika közösséget Madridban alapították 1987-ben olyan édesanyák, akik gyermekeik jövőjéért közösen akartak imádkozni Istenhez. Hazánkban 1992-ben jött létre az első csoport Kalocsán, Róna Gábor és Bartal Józsefné Veronika vezetésével. A közösségnek mindenki tagja lehet, aki vállalja, hogy naponta elimádkozza a kalocsai édesanyák által összeállított imádságot, hetente egyszer pedig az Oltáriszentség előtt mondja azt el gyermekeikért. Évente két ízben tartanak országos találkozót, augusztus végén Budapesten, májusban pedig egy vidéki városban.

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szentbeszédében visszatekintett a múltra: „Máig emlékszem, amikor 1980-ban Pestújhelyre kerültem káplánnak és végignéztem a hatalmas újpalotai lakótömbökön, amelyek mindegyikében falunyi sokaság lakott. Eszembe jutott Szent Pál apostol Athénben átélt szomorúsága: »Megrendült a lelkem a bálványokkal teli város láttán.« Ezt éreztem én is, hiszen ennek a város nagyságú városrésznek nem volt temploma. Akkor álmodni sem mertem, hogy több mint harminc év után ilyen csodálatos épületben lehetek majd együtt a Szent Mónika közösség tagjaival.”

Bábel Balázs megemlékezett arról az idős orvosról, aki a nyolcvanas évek elején elárulta neki, hogy elásott egy kis Mária-érmét, s ott egyszer templomnak kell állnia. A templom felépült, méghozzá azon a tájon, ahol a földbe rejtette az érmécskét.

Felidézte a Szent Mónika közösség első vezetője, a közelmúltban elhunyt Róna Gábor atya sorsát, aki külföldi emigrációba kényszerült, miután a jezsuita rendet – minden más renddel együtt – betiltották, vagyonát elkobozták. „Hazatérve hosszú száműzetéséből, kinti példákat követve, megalapította a Szent Mónika közösséget, emlékezve Szent Ágoston hősies és nagylelkű édesanyjára” – fogalmazott Bábel Balázs, aki a közösség névadójáról szólva kiemelte fiával kapcsolatos egyik legismertebb mondatát: „Nem veszhet el az a gyermek, akiért ennyit sírnak és ennyit imádkoznak.”

Róna Gábor szándékával kapcsolatban elmondta, hogy azért alapította a közösséget, mert jól tudta, az anyaság önmagában szent dolog, de mint minden, az eredeti bűn óta megromlott, megromolhatott. „Corruptio optimi pessima est – idézte a latin mondást a püspök. – Ha a nagyon jó megromlik, nagyon rosszá válik. Noha az anyaság a legszebb dolgok közé tartozik ott az evangéliumi példa Heródiásról, aki János fejét kérte lányától, hogy így szabaduljon meg a prófétától.” Ezzel egyúttal emlékeztetett Keresztelő Szent János vértanúságának napjára.

Jézus Máté evangéliumában elbeszélt nyolc boldogságából kiemelte: B„oldogok a szomorúak, mert majd megvigasztalódnak”, illetve Lukács evangéliumának négy boldogságából, hogy „Boldogok, akik sírnak”. „Ellentmondónak tűnhet az ember szemében, hogyan lehet valaki boldog, ha szomorú és siránkozik. Persze csak amennyiben a boldogságot a mai világnak megfelelően értelmezzük” – emelte ki a kalocsa-kecskeméti érsek. Hozzátette, hogy akiknek lelkében a derű akkor is megmarad, amikor látszólag minden ellene mond annak, hogy van még értelme a küzdésnek, a szenvedésnek, azokat maga a Jóisten vigasztalja Szentlelke elküldésével, valóságos méretűre zsugorítva a fájdalmat, ami az örökkévalóság fényénél viszonylagossá válik.

„Ahogy a szentek fogalmaztak egykor: mi ez az örökkévalósághoz képest? A Szentlélek megnyitja előttünk Istennek azt a világát, ahol olyan szempontokra találunk, amit a magunk eszénél fogva soha meg nem tapasztalhatunk” – hangsúlyozta Bábel Balázs.

A világi szomorúságról megállapította, hogy azt nap mint nap megéljük, miként a gazdag ifjú, aki nem tudott lemondani vagyonáról, Jézus tanácsának megfelelően. De ez a világ elmúlik, s dolgait nem tudjuk átvinni a másvilágra. Az Istennek tetsző szomorúsággal kapcsolatban kifejtette, hogy abban mindig ott a szeretet, miként az emmauszi tanítványok Krisztus szeretete által vigasztalódtak meg. „Nekünk is valahogyan vigasztalókká kellene válnunk – hangsúlyozta a püspök. – A felebaráti szeretetet testi és lelki formáiban egyaránt.”

A találkozón Repcsik Gyula, a plébánia kormányzója beszélt a hét esztendeje felszentelt templomról és névadójuk életéről. A szentmisét követően Laufer István karnagy orgonamuzsikájában gyönyörködhettek a hívek, de nem maradtak el a tanúságtételek, s a Repcsik Gyula vezette szentségimádás sem.

A pestújhelyi templom látványtervét 1994-ben készíttette el a Főegyházmegye. A XV. kerületi önkormányzat 1996. július 2-án a templom helyét az újpalotai Fő téren jelölte ki. Az év szeptember 7-én II. János Pál pápa Győrben megszentelte a templom alapkövét. Hét esztendős huzavona után az önkormányzat „a lakótelep mértani közepén”, a Pattogós utca és Szerencs utca által határolt területen, 99 évre használatba adott egy 4100 m2-es telket, ahol 2008. január 7-én kezdődött el az építkezés. December 19-én megszólaltak a harangok, a templom felszentelésére 2008. december 27-én került sor.

Fotó: Lambert Attila

Ditzendy Attila/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria