Virtuális oratóriumot nyitottak Don Bosco tiszteletére Nápolyban

A virtuális szalézi oratórium a hipermédia sokféle eszközét felhasználja. A videókban, zenékben, hiperszövegekben tanúvallomások is szólnak az ifjúság szentjéről és a szalézi szerzetesekről. Egy multimédiás hálózati adattároló segítségével azokat a tevékenységeket jelenítették meg, amelyeket a szaléziak a világ 132 országában végeznek. A cél az, hogy a múzeumban alkalmazott technológiai eszközök olyan platformot alkossanak, ahol megjelennek mindazok a kezdeményezések, események, tanúságtételek, amelyek Don Bosco és a Szalézi Család üzenetét hirdetik a szeretetről. A rendfőnök a San Giuseppe Maggiore-templomban mondott imát, ahol Don Bosco 1880. március 30-án mutatott be szentmisét, majd a kikötőben, „A béke toteme” nevű emlékműnél koszorúzta meg egy ismeretlen menekült sírját.

Ángel Fernández Artime találkozott fiatal bevándorlókkal, köztük önkéntes munkát végzőkkel is. Abdul és Alamin a szalézi vendégházban kaptak szállást. Tanúságtételükből idézünk: „Mi kockára tettük az életünket, de Isten megvédett minket.” „A félelmetes utazást saját rémült szememmel néztem végig Líbiából Olaszországig, és attól féltem, hogy az út a reménybe végül egyenlő lesz a halálos végzettel. Az, hogy most új életet építhetek, Don Boscónak és a szaléziaknak köszönhető.” A program ezután a Béke Múzeumában folytatódott, amelynek földszintjén a rendfőnök megnyitotta a kiállítást. Ezt követően sajtótájékoztatón mutatták be a múzeumot és létrejöttét, majd a Don Bosco, a szeretet ereje című videót nézték meg az egybegyűltek. Don Artime az ifjúság szentjének ereklyéjével megáldotta a Don Bosco-kápolnát, és megtekintették az Egy tenger, három vallás című kiállítást.

Sok olyan fiatal menekült volt jelen a rendezvényen, akiket Nápolyban szalézi közösségeknél helyeztek el. „Számunkra ők mindig lehetőséget, és nem problémát jelentettek. Az, hogy ma itt lehetünk, jelzi, hogy az Egyházban és a szaléziaknál még több ajtó nyílik meg a fiatalok, különösen a bevándorlók előtt” – fogalmazott a rendfőnök.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír