Vízen járni az Úr hívó szavára – Beiktatták az új kolozsvári főesperes-plébánost

Bónis Endre főgondnok fogadta, köszöntötte az új plébánost, röviden bemutatta a közösséget, amely nyitott lélekkel és szívvel várja őt.

Kovács Gergely érsek elmondta: az egyházjog szerint a főpásztor vagy az általa megbízott pap helyezi birtokba a plébánost. Amikor egyszerre több plébános áthelyezése történik, ahogyan ez a gyulafehérvári főegyházmegyében is szokás augusztus 1-jei hatállyal, nem tudja valamennyiüket beiktatni, de a jövőben szeretne változtatni ezen. A hivatalviselőt emlékeztette, hogy a közösség javára és szolgálatára végezze sokrétű feladatát; a közösségnek pedig szólt új plébánosuk eddigi papi pályájáról, majd szeretetükbe ajánlotta.

Kovács Gergely érsek szentbeszédében a felolvasott evangéliumi szakaszra utalva rámutatott:

Olyat tenni, amire az ember önerőből nem képes, csakis a hitnek az erejével, az Úr hívó szavára cselekedve lehetséges.

Péter vízen való járását érdemes az előzményekkel való összefüggésben szemlélni. Az evangélista is kiemeli, hogy ez a kenyérszaporítás után történik, aközben, míg Jézus visszavonul, hogy csendben imádkozzék. Az apostolok „nem lógtak meg” az ima elől, Jézus parancsolta bárkába őket, hogy a tavon átevezve várjanak rá a túlsó parton. Máté nem írja le, hogy milyen volt a hangulat a bárkába való beszálláskor, de el tudjuk képzelni a nagy lelkesedést, látván Jézus kenyérszaporításának sikerét – egyenesen királlyá akarja tenni őt a jóllakatott embertömeg. A viharba került bárkán érthető az apostolok félelme. Emberileg még az is érthető, hogy a vízen közeledő Jézust nem ismerik fel, hanem kísértetnek vélik, hiszen már messze jártak a parttól. Csak miután hangját hallják – „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” – mer Péter megszólalni. „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!”

A rémület s bizonyára halálfélelem közepette, aligha ihlette Péter kérését a bravúrkodás vágya vagy az az igény, hogy Jézus egy csodával bizonyítsa be, hogy valóban ő az. A „hozzád menjek” sokkal inkább azt a vágyat fejezi ki, hogy Péter ahhoz akar odamenni, akiben bizalma van, és aki a biztos menedéket jelenti. Bármennyire is furcsának tűnhet, nagyobb biztonságban érzi magát a Mester mellett, a háborgó tengeren, mint a hánykolódó bárkában.

Korunk ellenszelében és viharaiban mi vajon felismerjük-e Jézus alakját és hangját? Megvan-e bennünk a péteri bizonyosság, hogy csak Jézus mellett van sziklaszilárd biztonság?

A vízen való járás egyben nagy lecke is Péternek és nekünk is – folytatta a főpásztor. Nem elég a kezdeti lelkesedés, nem elég a spontán hit. Mihelyt Péter nem a Mesterre szegezi tekintetét, hanem az erős szelet figyeli, megijed. Amint az Úrba vetett bizalma csak egy kicsit is alábbhagy, süllyedni kezd. Hogy Péter önmagába vetett bizalma túl nagy-e, az vitatható, viszont tény az, hogy Mesterében bízva és csakis az ő szavára lépett ki a bárkából.

A mi életutunk Jézus hívó szavára adott válasz, elindultunk feléje. De számolnunk kell azzal, hogy a jól érezhető erős ellenszél ismételten vihart kelt, és csak akkor nem fogunk elsüllyedni, ha tekintetünket kitartóan és kizárólagosan Jézusra szegezzük.

Ha hitünk mindössze szavakban megfogalmazott hit, akkor nincs ereje, hogy fenntartson a háborgó vizeken. Nem véletlen, hogy Jézus így szólt Péterhez: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mi hisszük-e, hogy egyedül Jézus menthet ki a viharból? Valóban kizárólag csak tőle várjuk a segítséget? Jézus kinyújtja kezét, de csak, ha hozzá fordulunk és ha csak benne bízunk.

László Attila főesperes-plébános a szentmise végén szólt az egybegyűltekhez. A kolozsvári közösségnek papi jelmondata – József vagyok, a testvéretek – találó szavait felidézve ígérte az együttműködést, a közösségi alapú plébániai munkát.

A szentmisén részt vettek a testvérfelekezetek, a helyi közélet képviselői, a főegyházmegyei központ és a főesperesi körzet papjai, valamint a hívek. Az új plébános köszöntötte a felekezetek szertartáson részt vevő képviselőit, köztük Marius Cerghizan görögkatolikus vikáriust, aki Florentin Crihălmeanu püspök üzenetét is tolmácsolta, Alexandru Ciui ortodox főesperest, Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspököt, Lengyel István helyettes református esperest, valamint a polgári hatóságok képviselőit, vezetőit. László Attila a családjának és a barátainak is megköszönte szeretetüket és támogatásukat, ami által önmaga lehet, majd új munkatársainak köszönte meg az ünnepi alkalom előkészítését.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Rohonyi D. Iván

Magyar Kurír