Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója (19. rész)

Megszentelt élet – 2020. szeptember 21., hétfő | 17:02

Várnai Jakab OFM 2015–16-ban a Szentföldi Ferences Kusztódia vizitátora volt. E tisztségében, majd megbízatása után is többször járt a Szentföldön. Ezekből a tapasztalatokból és élményekből készült a napló, melynek fejezeteit hetenként teszik közzé a Ferences Rendtartomány honlapján. A tizenkilencedik részt olvashatják.

A Flagellatio (2016 február)

Február 13-án érkeztem a Krisztus megostorozásáról nevezett jeruzsálemi kolostorba: ez a Flagellatio. Úgy 30 méterre vagyunk a Templom tér északnyugati sarkát jelző Ghawanima minarettől. Ezt a tényt naponta ötször emlékezetünkbe idézi a müezzin. Vigasztaló azonban a pazar kilátás a tetőteraszon: szinte az egész Óváros látható innen. Reggel, ahogy a nap felkel az Olajfák hegye mögül, először a felső, nyugati részt világítja meg: vöröslik a San Salvatore harangtornya, majd felizzik a Szent Sír-bazilika keresztje, fényleni kezd a többi torony, végül a Szikla-dóm arany kupolája.

A vizitációnak egy egészen speciális szakaszát kezdem. A Studium Biblicum Franciscanum az egész Rend büszkesége. Egy szentírástudományi egyetemi fakultás, kutatóintézet. A Rómában működő Antonianum ferences pápai egyetem része. Teljes egészében a Kusztódia tartja fenn, a tanárok főleg az itáliai provinciákból érkeznek, de a Kusztódia is igyekszik utánpótlást kinevelni (ami nem könnyű: a létszámcsökkenés elsőként mindig a doktorálók számában érezteti hatását).

Az 1901-ben elindított biblikus kutatócsoport továbbfejlesztéseként 1924. január 7-én jött létre a Studium Biblicum. Az Antonianum biblikus szekciójának hallgatói egy kétéves programon vettek részt Jeruzsálemben. Ekkor kezdték meg a múzeum kialakítását is. Az iskola 1927-ben lett szervezetileg is része az Antonianumnak. Rendszeres az ásatásokon való részvétel: Nébó-hegy, Tabgha, a Herodion – hosszú a sor. Mindezek mellett a tanárokat gyakran hívják a Szentföldön is mindenféle egyházi közösségekbe előadásokat, lelkigyakorlatokat tartani.

Az egyházi fokozatoknak megfelelően ma két ciklus végezhető itt: a licencia 2 előkészítő és 5 rendes félévből áll, a laurea fokozathoz 4 félévben kell tárgyakat hallgatni, azután a dolgozatot elkészíteni. Két féléves képzésen szerezhető még oklevél három témából: biblikus régészet, biblikus nyelvek és biblikus oktatási didaktika. Az egész világról érkeznek hallgatók, a ferenceseken kívül pap, szerzetes, világi egyaránt jön.

Eugenio Alliata, régész.

Az intézet „nagy öregjei” közül már csak Eugenio Alliata aktív. A 71 éves piemonti ferences 1979 óta kutat és tanít mint régész, ő ma a Kusztódiában az első számú szaktekintély. Alliata és elődei szakmai elismerést vívtak ki maguknak az izraeli régészeti körökben is. Jó kapcsolataik vannak a Jeruzsálemben működő domonkos intézettel, az École Biblique-kel. Még találkozhattam a idősebb professzorok közül néhánnyal: Stanislao Loffreda (a palesztinai kerámiák szakértője, Kafarnaum egyik feltárója), Giovanni Bissoli (arám és héber nyelv), Claudio Bottini (a lukácsi mű kutatója), Marcello Buscemi (páli levelek), Frédéric Manns (János-evangélium, rabbinikus irodalom), Alviero Niccacci (ószövetségi exegézis, egyiptomi és asszír nyelv).

Az 56 ezer kötetes könyvtár – a kínai Lionel atya birodalma – szűken csak az oktatott tárgyak irodalmát gyűjti, ide tartozik a biblikum mellett a patrisztika, a judaizmus, az ókori Kelet és a szentföldi útleírások témája is.

Lionel Wu, a könyvtár vezetője.

Egy komoly biblikus múzeumot is kiépítettek a ferences kutatók az évek során, néhány éve viszont egészen új koncepció alapján átalakították. Az „iskolás” felfogású kiállításon termek, tárlók, tárgyak katonás, rendszerezett sorát láttuk. A felújított és egy részében már 2018 májusában megnyílt régészeti gyűjtemény a mai látogató számára jobban befogadható módon a feltárások munkáját is bemutatja, és közben az épület alatt feltárt ókori romokat is bejárhatóvá teszi. Külön helyiség ismerteti Machaerus várának ásatásait, megemlítve Vörös Győző munkásságát. Egy 15 perces program a kőtárban Jeruzsálem történetét ismerteti röviden: a teljesen sötét teremben hang- és fényhatásokkal mondja el egyes szám első személyben, mintha maga a Város beszélne.

Ünnepi előadás a Flagellatio udvarán a felújított múzeum megnyitása alkalmából. A Kusztos atya mellett bal szélen Vörös Győző, a Biblikus Intézet meghívott előadója.

Természetesen a vizitáció nem az egyetemnek szóló „akkreditációs látogatás”, nekem a szerzetesi élet oldalával kellett foglalkoznom. Az intenzív szellemi munkát végző emberekkel együtt lehettem a kápolnában, az ebédlőben, az oldottabb pillanatokban is. Bizalmuk és nyitottságuk az egyik legnagyobb ajándék, amiben részem volt. Ellátásukat segítik a lengyel nővérek, egy külön épületben laknak, rendjük ruhája Fausztina nővér képéről ismerős. A gvardián, a libanoni Najib atya megértő és nyugodt jelenléte jó légkört teremt a közösségben. Az életkörülmények pedig nem könnyűek. A mecsetek körülveszik az épületet, némelyik fülsértő hangerővel szól. A Via Dolorosa bizony egy forgalmas utca, szemben velünk egy iskola. És hát a két kápolnában, a Flagellazione és a Condanna (Krisztus elítéltetése) szentélyében napközben folyamatos a zarándokok áradata.

Egyik nap délben kinézek a ház elé, hogy milyen az élet, hát magyar szót hallok. Kukán állok mellettük, egy kicsit még élvezem, hogy nem tudják, hogy értem a szavakat. Elkísérem őket a kápolnába, az egyik hölgy odaköszön, látva a ferences habitust: „Laudetur”. Látni rajta a büszkeséget, hogy ő tudja, hogyan kell köszönni egy papnak latinul. Én válaszolok: „In aeternum”, de ő nem tudja, hogy ez most magyarként kimondott latin volt. Végül egy középkorú hölgy németül megszólít, magyarul válaszolok, még jobban megörül. Kiderült, hogy a csoport a Budapesti Operettszínház társulata volt: Tel-Avivban vendégszerepelnek, és egy napra feljöttek.

A Via Dolorosa hosszú egyenes utcája kimegy az Oroszlános kapuhoz. Innen jobbra egy muszlim temető nyílik, nincs lezárva, végig lehet rajta menni egészen a templomfal túlsó sarkáig, így az Aranykapuhoz is. Gyönyörű innen az Olajfák hegyének lejtője, a Getszemáni a bazilikával.

2016. február 18-án, immár ismét a San Salvatore-házban elvégeztük a két kijelölt szavazatszámláló testvérrel a leadott szavazatok bontását. Elkészítettem a Kusztódiában szétküldendő iratokat a megválasztott káptalani küldöttek listájával. A kusztosra leadott jelölőszavazatok összesítése itt már nem publikus. Megírtam a Rómába, a generálisnak szóló időközi jelentést. Másnap felültem a római gépre, és személyesen vittem el az anyagot a rendi központunkba.

Forrás és fotó: Ferencesek.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria