Vörös Győző ókorkutató-akadémikus tartott előadást Zsámbékon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Vörös Győző ókorkutató 2009 óta vezeti a Holt-tenger keleti partján található Machaerus erődítmény feltárását, amely a történelmi források tanúsága szerint Heródes Antipász tetracha (negyedes fejedelem) palotája volt, amely az evangéliumi beszámolók alapján, valamint többek között Josephus Flavius történeti írásai szerint (A zsidók története, XVIII. könyv, 5. fejezet) is Keresztelő Szent János vértanúságának helyszíne.

Vörös Győző a milánói Edizioni Terra Santa kiadónál 2013-ban megjelentetett kötetében (Machaerus I.), illetve a  monográfia 2015-ben publikált folytatásában (Machaerus II.) számol be a jordániai magyar régészeti kutatás fejleményeiről.

Mint ismeretes, a helyszínen korábban a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanum ferences szerzetes kutatói végeztek feltárási munkálatokat Michele Piccirillo OFM (1944–2008) régészprofesszor vezetésével, ők azonban eredményeiket nem publikálták. Így Vörös Győző munkái hiánypótlóak nemcsak a régészeti szakmán belül, hanem a kereszténység története szempontjából is, hiszen a Jordániában található, a Holt-tengertől mindössze hét kilométerre keletre fekvő Machaerus erődítmény a Szentföld egyik kitüntetett evangéliumi helyszíne.

A Zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpontban tartott előadásra nagy számban érkeztek érdeklődők, valamint az iskola diáksága is képviseltette magát. Az előadás kezdetén Kungl György igazgató köszöntötte a Jordániából hazalátogató professzort, aki azzal vezette be mondandóját, hogy Keresztelő Szent János vértanúságának pontos helyszíne csak 1968 óta ismert. Vörös Győző egy Jeruzsálem felől készített légifelvételen mutatta be az 1100 méterrel a Holt-tenger felett fekvő Machareus elhelyezkedését.

Bevezetésében utalt egyik kutató elődjére, August Strobel (1930–2006) régészre, aki 1967-ben járt először a helyszínen és lett figyelmes a hegyen körbefutó ostromfal látható maradványaira, illetve egyes kőépületek részleteire. Megvizsgálva a csaknem 3,5 kilométer hosszú falat, arra a következtetésre jutott, hogy az hasonló a Masszádánál található,  a később Lucilius Bassus római hadvezér által az I. zsidó háború alatt Kr. u. 71-ben meghódított vár körüli falrendszerhez. Az összehasonlító építészeti vizsgálatoknak köszönhetően August Strobel arra a feltételezésre jutott, hogy az a hegy, amelyet vizsgált, nem más, mint a történeti forrásokban említett Machaerus vára. Ezt a feltételezést megerősítette az a tény is, hogy az I. zsidó háború folyamán két olyan Holt-tenger környéki várról lehetett tudni, ahová a zelóták visszavonultak.

Vörös Győző előadásában kitért a kutatás későbbi állomásaira is, ismertetve az érdeklődőkkel azt a folyamatot, amelybe a jordániai magyar kutatócsoport jelenleg is tartó munkája illeszkedik, mintegy folytatva a feltárást végző tudósok örökségét. Megemlítette, hogy Jerry Vardaman 1968-ban indított feltárást, amelynek eredményeként mintegy ötezer lelettárgyat szállítottak el a helyszínről a Mississippi Egyetemre. A kutatások eredményeit azonban sem Vardamant, sem a már említett Piccirillo nem publikálta. A magyar csoport így egy már nagy múlttal, azonban kevés szakirodalommal rendelkező terület feltárására kapta meg az engedélyt Vörös Győző vezetésével 2009-ben.

A csoport abban a szerencsés helyzetben van – mutatott rá az előadó –, hogy a Pápai Biblikus Intézet jeruzsálemi intézményének összes feltárt anyaga, illetve a Jerry Vardaman által elszállított leletek összessége is rendelkezésére áll, amelyek felhasználásával nagy erőkkel tudták elindítani a munkát.

Vörös Győző szerint a Machaerusnál végzett ásatások azért lehetnek egyedülállóak a Szentföldön, mivel egy olyan evangéliumi helyszín feltárására nyílik ezáltal lehetőség, amely minden építészeti korszak leleteit megőrizte. Így egy, a Kr. e. 90-től Kr. u. 71-ig tartó időszak történeti, építészeti, régészeti és művészettörténeti bejárására nyílik lehetőség. Amint az előadó kifejtette, az ásatás azt a célt szolgálja, hogy közelebb kerülhessünk az evangéliumi történések valós színhelyeihez, amely által a Márk és Máté által leírt események kézzelfoghatóbbá válhatnak. Éppen ezért nagy felelőssége van a kutatónak – mutatott rá előadásában Vörös Győző, hiszen meghatározza az elkövetkező nemzedékek ismeretét és képét az adott helyszínről.

Machaerust Kr. e. 90 körül Alexander Jannaeus jeruzsálemi papkirály építette, amelyet azoban Kr. e. 57-ben elpusztítottak. Ezekre a romokra épült aztán Nagy Heródes idejében a várpalota, illetve a hozzá kapcsolódó alsóváros is, amelyet Kr. e. 4-ben Nagy Heródes fia, Heródes Antipász megörökölt, mint az egyetlen királyi palotát apjától.

A Kr. u. 71-ben elpusztított épületegyüttes a kutató elmondása alapján négy méter antik törmelékréteg alól került elő. A feltárások során az előadó ismertette azokat a fontos eredményeket, amelyeket az immár nyolc éve folyó munka alatt értek el. Metszetek és az ásatásokon készült felvételek segítségével mutatta be például azt a ciszternát, amelynek kezdetben csak a zárókövét lelték meg. Később kiderült, hogy egy 15,5 méter mély víztározóra bukkantak. Ugyancsak nagy eredményként mutatta be a területen szétszórva megmaradt oszloptöredékek katalógusának egy részletét, amely lehetővé tette a kutatócsoport számára, hogy a Szentföldön elsőként állítsanak helyre feltárt oszlopdobokból ión, illetve dór oszlopokat. Ez utóbbi a perisztíliumos királyi udvart jelöli, a ión oszlop pedig a fürdőház kialakításához tartozott. Az oszlopok felépítését részletezve a magyar kutató elmondta, hogy a földrengések miatt úgy építették fel azokat, hogy az oszlop egyes elemeinek súlypontjába illeszkedő láncokkal rögzítették az oszlopdobokat. 

Illusztrációk segítségével a jelenlévők megtekinthették a belső udvar (ahol Salome táncolt) valaha volt kialakítását, illetve a fürdőház rekonstrukciós látványterve is bemutatásra került. Vörös Győző elmondta, hogy a helyszínen talált festett vakolattöredékek alapján következtetni lehet a korabeli enteriőrre, így feltételezése szerint a királyi palotát mozaikok, növényi ornamentikával ellátott gipszstukkók díszítették, a burkolat pedig márványból volt.

Vörös Győző előadását kultúrtörténeti ismeretekkel is gazdagította, illetve ügyelt arra, hogy a diákok figyelmét is ébren tartsa. Így beszélt Keresztelő Szent János sírhelyével kapcsolatban (amelyről kifejtette, hogy nem valószínű, hogy nyomára bukkannak) a korabeli temetkezési szokásokról is, arról, hogy Machaerus egy nagyobb várrendszer egyik pontja volt. A hét heródesi vár, amelyek a Holt-tenger keleti és nyugati partján épültek, és amelyek segítenek az összehasonlító építészeti vizsgálatoknál is, a Jeruzsálemi Királyságot védték a keleti irányból jövő támadásokkal szemben.

Az előadó kitért az alsóváros feltárására is, amely jelenleg is folyamatban van. Az előzetes radartechnológiai munkálatok már elkészültek, a konkrét ásatások pedig még zajlanak. 

Kérdésünkre a kutató elmondta, hogy az ásatások befejezését 2029-re tervezik, amely év Keresztelő Szent János halálának kétezredik évfordulója lesz. Akkorra egy látogatóközpont és zarándokhely kialakítását is tervezik. Machaerus várának hű és pontos rekonstrukciójára törekszenek, és a kutatócsoport tervei között szerepel az is, hogy folytatják a helyszíni leletekből történő újjáépítést is.

Vörös Győző a qumráni közösség Machaerusban való jelenlétével kapcsolatban elmondta, hogy leleteik alapján azt tartja valószínűnek, hogy egy Holt-tengeri kultúra több ponton való, egyidejű jelenlétére utalhatnak, ellentétben a korábban feltételezett utólagos megjelenéssel. 

A kutató továbbá kiemelte a Machaerusban végzett ásatások kiemelt jelentőségét, hiszen magyar kutatócsoport eddig nem végzett még ásatásokat a Szentföldön.

A Machaerus I. kötetben található, a heródesi palotát ábrázoló további illusztrációk egy részét itt tekinthetik meg.

Fotó: Lambert Attila

Illusztrációk: Dobrosi Tamás, Dósa-Papp Tamás, Arnóczki Imre Balázs

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír