XVI. Benedek átfogó ökológiája – Rendkívüli konferencia Rómában

A római találkozó egyértelművé tette: XVI. Benedek az „ember ökológiáját” teremtette meg, átgondolt teológiai-filozófiai összefüggésben, melynek alapja az ember alapvető függése Istentől, mert ebből ered az egész teremtett világ iránti felelőssége.

Ferenc pápa – és Laudato si’ kezdetű enciklikája – előtt XVI. Benedek minden elődöt meghaladóan foglalkozott a környezet és az ökológia témájával; a „zöld pápa” névvel illették. Az e témában való tanítóhivatali megnyilatkozásaival a környezet és az ökológia folyamatos és összefüggő értelmezését adta. Ezen írásait pápasága végén, 2012-ben Jean-Louis Bruguès OP érsek összegyűjtötte, és a Vatikáni Könyvkiadó megjelentette.

Péteri szolgálata kezdetén így írt XVI. Benedek:

A természettel való kapcsolatában az emberi személy önmagát teremtményként fedezi fel, mely kicsi ugyan, de »fogékony az Istenre« (capax Dei), hiszen bensőleg nyitott a végtelenre. Felfedezi a környező világban a jóság, a szépség és az isteni gondviselés nyomait, és így »természetszerűleg« nyílik meg a dicséretre és imádásra. Szeretet és rácsodálkozás ébred benne, amikor belemerülve a természetbe megérzi és megtalálja ott az Isten jelenlétét.

XVI. Benedeknek az ökológiával kapcsolatos eszmei megközelítése döntően teológiai alapú kutatómunkából ered. Újra és újra idézi a Teremtés könyvét, mely kinyilatkoztatásként tartalmazza a Teremtő és az ember, valamint a teremtett világ kapcsolatát: a teremtés középpontja az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, aki őrzője, de nem ura a teremtett világnak. Az ember Isten munkatársaként kötelességet és felelősséget hordoz a világ iránt. Ha erről megfeledkezve önmagát állítja az univerzum középpontjába, keservesen tapasztalja ennek következményeit – hangsúlyozza XVI. Benedek, aki a descartes-i emberközpontúsággal szemben a Logosz-Krisztust helyezi a kozmosz centrumába.

Az ipari forradalom és a technikai lehetőségek megkísértették az embert: felelősségével visszaélve kihasználta a természeti erőforrásokat, aminek pusztító következményeit közösen tapasztaljuk. XVI. Benedek figyelmeztet:

Az iparosodott országok energiaéhsége kimeríti a forrásokat és növeli a világ egyenlőtlenségeit; a fejlődő országok arra kényszerülnek, hogy eladják természeti kincseiket, sőt saját magukat is.

A technológia nem uralhatja az embert, azt felelősséggel kell hogy kezelje. „Az egyensúlytalanság exponenciálisan növekszik, cselekedni kell” – sürgetett XVI. Benedek.

Caritas in veritate kezdetű enciklikájában pedig kiemelte: az ember átfogó fejlődése szorosan összefügg a természetes környezete iránti kötelességeivel. Az ökológiai probléma rávilágít egy másik problémára: az embernek kulturális megújulásra van szüksége. Ehhez újból fel kell fedeznie azokat az értékeket, melyek életének szilárd bázisát adják.

A jelenlegi gazdasági, élelmezési, környezeti és társadalmi válság alapjában véve morális válság; mérsékletességre és szolidaritásra kötelez, új szabályokkal és új elkötelezettséggel.

Minden gazdasági döntés morális jellegű következményekkel jár. Az ökológiai válságban döntő szerepet hordoznak az iparilag fejlett országok, de a probléma kivétel nélkül minden ember felelősségét jelzi. Az Egyháznak is megvan a maga sajátos felelőssége a teremtett világ iránt, amit nyilvános fórumokon is képviselnie kell.

Az Egyház legfontosabb feladata, hogy megvédje az embert az önpusztítástól.

II. János Pál ehhez „új szolidaritást” sürgetett, XVI. Benedek „globális szolidaritásról” szólt. „A természet könyve egyetlen, akár a környezet oldaláról nézve, akár a személyes, családi és társadalmi etika oldaláról tekintve” – fogalmazott XVI. Benedek.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír