XXIII. János pápa virágoskertje – április 23.

„Boldogok a szegények”

Az egyház evangéliumi szegénysége XXIII. János pápaságának egyik vezérlő gondolata volt. János pápa azt akarta, hogy a szegények jól érezzék magukat annak a Jézus Krisztusnak egyházában, aki a szegények legszegényebbje volt. És éppen ezért nem szűnt meg a zsinati atyákat arra buzdítani, hogy tegyenek kezdeményező lépéseket az egyház evangéliumi szegénységének megvalósítása érdekében. 1962. szeptember 11-i beszédében az Apostolok Cselekedeteiből Szent Péternek ezeket a szavait idézte: „Sem aranyom, sem ezüstöm nincsen, de mindenemet, amim van, neked adom.”

* * *

„Szegény sorból, Sotto Il Monte jelentéktelen kis falujából jöttem és sohasem kívántam szülőföldemtől elszakadni. Mily nagy kegyelme az Úrnak, hogy boldog és független szegénységgel áldott meg. Abban a tudatban szeretnék meghalni, hogy semmit sem mondhatok magaménak. Mindazonáltal a szegénység súlyos terhet is jelentett számomra, különösen, amikor nem tudtam enyéimet anyagilag támogatni, akik pedig nagy szegénységben éltek, vagy azokat a szükséget szenvedő paptársaimat, akik rászorultak volna segítségemre. Emiatt azonban sosem panaszkodtam, mert boldogok a szegények – mondotta az Úr!”

* * *

„Ma délelőtt bíborosokat, hercegeket és a kormány néhány tekintélyes tagját kellett fogadnom, délutánomat azonban egyszerű emberek között akarom eltölteni, akinek rangját emberi méltóságuk és istenfiúságuk adja meg.” 

(Forrás: Ijjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976)

Magyar Kurír