A Szombathelyi Egyházmegye a pusztacsatári kegyhelyre szervezte éves zarándoklatát

A résztvevők többsége gyalogosan, énekelve, rózsafüzért imádkozva tette meg az Ozmánbüktől a kegyhelyig vezető utat. Székely János megyéspüspök indulás előtt mondott beszédében megemlítette, hogy Jézus tizenkét éves korában, a szüleivel együtt tette meg első ízben a Jeruzsálembe vezető utat, ahova később a tanítványaival is minden jelentős ünnepen elzarándokolt. 

Székely János hozzátette: a zarándoklat rádöbbent arra, hogy az egész életünk egy titokzatos, hosszú út, amelynek az a célja, hogy megtanuljunk szeretni. A zarándoklat során a szeretet lépéseit tanuljuk, azt, hogy ajándékká tegyük az életünket. Ezt az utat Isten indította el. Ő az, aki megálmodta, megteremtette ezt a világot, s benne minket is. Ő az, aki a földi életünk végén, a halál kapujában kitárt karokkal vár majd, hogy beléphessünk az örök szeretet országába.

11 órakor vette kezdetét az ünnepi szentmise, amelyen Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök szentbeszédében a pusztáról és a csatákról beszélt. A puszta az Ó- és Újszövetségben is megjelenik; Keresztelő János is a pusztában élt, kilépett a komfortzónájából, hogy az Istennel találkozzon. Krisztus is a pusztába vonult negyven napra, ahol megkísértette a sátán.

A puszta lehetőség a magasság és mélység megélésére, lehetőség, hogy találkozzunk az Istennel.

Erre lehetőség van Pusztacsatáron is. A zarándoklat során mi is kilépünk a komfortzónánkból, elhagyjuk a megszokott, kényelmes életünket. Az ÉN helyett alkalmazkodnunk kell, figyelni másokra, az Istenre is.

Szentbeszédének második részében a csatákról beszélt a segédpüspök. Szellemi téren óriási háború zajlik, amely Isten országának építői és a gonoszság erőinek csatlósai között zajlik.

Mindkét oldal keresi a munkatársait.

Legyünk Isten munkatársai az ő országának építésében – mondta Fekete Szabolcs Benedek. Hogyan? Pál apostol efezusi levelét idézte: öltsük magunkra Isten fegyverzetét. Derekunkon az öv legyen az igazság: azaz igazat kell mondani, őszintének kell lenni. A megigazulás páncélját öltsük magunkra, hogy a legsebezhetőbb pontjaink – például a szívünk – védve legyenek, értsük meg: minden ajándék. Ügyeljünk lépteinkre, és ha elesünk, álljunk fel, Isten segítségében bízva. Vegyük fel az üdvösség sisakját, biztat minket Pál apostol, hogy megmaradjon az ítélőképességünk. Használnunk kell a hit pajzsát a gonosz tüzes nyilai, azaz a kétségek ellen. Vegyük kezünkbe a lélek kardját, azaz az Isten igéjét, a Szentírást. Olyan csatába hívlak benneteket, amely csak győzelemmel végződhet. Mert a jó erősebb a rossznál. A szeretet erősebb a gyűlöletnél. A béke erősebb a háborúnál – mondta Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök.

A szentmise után lehetőség nyílt egyéni imádságra a kápolnában, a szabadtéri oltárnál szentségimádást tartottak, emellett az Öröm útját is végigjárhatták a zarándokok. A program litániával zárult. Rövid beszédében Székely János megyéspüspök Szent Józsefet állította példaként a hívek elé, mint aki ráhagyatkozott Isten akaratára, elfogadta, hogy az Isten Fiának nevelője legyen, és támaszává vált a Szűzanyának. Fontos az édesapai hivatás – hangsúlyozta a megyéspüspök.

A szentmise hangfelvétele ITT meghallgatható.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír