„Jézus ajkaivá kell válnotok!” – Pap- és diakónusszentelést ünnepelt a Győri Egyházmegye

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén koncelebrált Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök, valamint az egyházmegye papsága.

Veres András püspök szentbeszédében a szentelendők által választott szentírási szakaszokról elmélkedett. Az egyik Pál apostol hitvallása, hogy miért fogadta el az Úr meghívását az apostoli szolgálatra, és milyen lelkülettel próbál ennek a meghívásnak eleget tenni: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek” (1Kor 9,22). Isten embere belső késztetésből cselekszik: nem kell bátorítani arra, hogy tanúságot tegyen arról, amit igaznak tart. Mert vágyakozik arra, hogy a felismert igazságot megvallja mások előtt. És különös módon igaz ez akkor, ha Isten küldötte megtapasztalja azt a szeretetet, amely kiválasztotta őt a szolgálatra. Akkor ugyanaz az érzése támad, mint Péter apostolnak a főtanács előtt: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20).

Azonban veszélyt jelenthet az a félelem, ami Jónást is eltöltötte: „hiába beszélek nekik a megtérésről, nem hallgatnak rám, inkább elmenekülök a feladat elől”. Korunkban azt tapasztaljuk, hogy kevesen vannak, akik készek hősiesen, bátran, áldozatkészen megvallani Isten szeretetét az emberek előtt. S még kevesebben vannak, akik készek Isten szeretetét hirdetni másoknak. Sokan még családi, baráti, munkahelyi környezetben sem mernek beszélni a hitükről. Pedig ami fontos számunkra, azt nem hanyagoljuk el.

Azt hallottuk a mai evangéliumban (Lk 5,1–11), hogy amikor Jézus a Genezáret tavánál állva látta a hozzá sereglett emberek sokaságát, bárkába szállt, hogy hirdesse nekik az evangéliumot. Jézus igyekezett minden alkalmat megragadni arra, hogy az Atya szeretetéről tanúságot tegyen a világban. Fáradhatatlanul kész volt ezt megtenni, ezért jött a világba. Küldetésének folytatásához pedig embereket választott, akiknek ugyanazzal a fáradhatatlan, kitartó, hűséges szeretettel kell az evangéliumot hirdetni – hangsúlyozta a Győri Egyházmegye főpásztora.

„Tudatában kell lennetek életetek minden napján, hogy ti is abban a csónakban eveztek, amelyből Jézus tanít. Jézus ajkaivá kell válnotok! Az apostolok hűségével kell hirdetnetek az evangéliumot. Péter, aki ma is Jézus csónakját vezeti, szól hozzánk. A hozzá való hűséggel kell teljesítenünk szolgálatunkat” – emlékeztette a szentelendőket Veres András püspök. Jézus így bátorítja Pétert: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,10). Ennek kapcsán elgondolkodhatunk azon: elsősorban miért halászokat választott Jézus apostoli szolgálatra? Van egy sajátos hasonlóság a halászat és az apostolkodás között. Mindkettőhöz szükség van elszántságra, erőre és ügyességre. S ami még ennél is fontosabb: tudni kell szembenézni az eredménytelenséggel és vállalni az újrakezdést.

„Kedves szentelendő testvéreim! Ha sok sikert szeretnétek elérni az életben, akkor nem a papi hivatást választjátok. Gyakran előfordul, hogy nem kapunk visszacsatolást, nem látjuk igazán, hogy egy-egy lélekben egy prédikáció, egy testvéri beszélgetés vagy egy szentgyónás által mi indul el. Azért választottuk a papságot, mert nem a visszaigazolást keressük. Azt kérem, hogy legyen meg mindig bennetek az újrakezdésre való elszántság, minden látszólagos sikertelenség ellenére. Legyetek mindig készek az újrakezdésre!” – buzdította a szentelendőket a megyésfőpásztor. „Evezz a mélyre!” – Jézus ezekkel a szavakkal oszlatja el Péterben a kétséget (vö. Lk 5,4). Péter válaszolhatta volna Jézusnak: „Uram, te ács vagy, miért szólsz bele a halászok munkájába? Mi tudjuk, hogy ha egész éjjel nem fogtunk halat, napfelkelte után sem fogunk.” Péter Jézus parancsára mégis kiveti a hálót. Nem az emberi ügyesség, leleményesség, hanem Isten kegyelme hoz eredményt, gyümölcsöt.

Péter a csodálatos halfogás láttán megrémül: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” (Lk 5,7). „Gyengeségeink, bűneink ugyanezt az érzést keltik bennünk Isten jelenlétében. És minél gyakrabban érezzük át ezt, annál biztosabb, hogy tudatosan tesszük azt, amit az oltáron és a szentségek kiszolgáltatásával teszünk” – fogalmazott a szentmise főcelebránsa.

A szentbeszéd végén Veres András püspök az ezüst-, arany- és gyémántmiséjüket ünneplő paptestvéreket köszöntötte: „Az Egyházmegye nevében örömmel és szívesen mondok köszönetet a huszonöt, ötven-, hatvanéves szolgálatért. Biztos vagyok abban, hogy ti is tapasztaltatok eredménytelenséget szolgálatotok során. De ma példaként álltok előttünk, mert mindig készek voltatok minden értetlenség, ellenséges magatartás, csalódás ellenére, Jézus szavára kivetni a hálót. Így lett részetek örömökben, sikerekben is.”

A főpásztor elmélkedése zárásaként arra buzdította a szentelésen jelen lévő fiatalokat, hogy Simon Péterhez hasonlóan ne féljenek követni Jézust. A szentmise végén a jelenlévők Boldog Apor Vilmos püspök közbenjárását kérték új papi és szerzetesi hivatásokért. Veres András püspök köszönetet mondott Holpár Balázs újmisés áldozópap, Both Zoltán, Méry László és Varga Gábor diakónusok szüleinek, hogy gyermekeiket az Egyház szolgálatára nevelték.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír