„A polgárok nem gyerekek, akiket terelgetni kell” – A francia egyház és a politikai választások

Társadalmunk megosztott, hatalmas mértékű a rejtett és nyílt erőszak és harag. De a járvány idején az is kiderült, hogy egységesek is tudunk lenni. A terrortámadások után szintén az összetartás erői mutatkoztak meg. A választási kampánynak az lenne az egyik fő feladata, hogy ne fokozza a társadalom megosztottságát, hanem az összetartást erősítse. Tagadhatatlan, hogy a társadalom széttöredezik, sőt egyes csoportok teljesen elszakadnak egymástól, de biztosak vagyunk benne, hogy nem ez a végállomás. A demokráciának az az alapja, hogy békében akarunk együtt élni. A püspöki kari szöveg ezt a döntést akarja erősíteni.

Az oltás kérdése összeesküvés-elméleteket is felszínre hozott, mivel sokan nem bíznak a politika és a tudomány képviselőiben. Egyesek mindig azt hiszik, hogy valamilyen szuperértelem irányítja a katasztrófák bekövetkeztét. Én inkább a jóságos Istenben hiszek, aki mellénk lép törekvéseinkben, s azt akarja, hogy kilábaljunk a bajból. Az összeesküvés-elméletek azt jelzik, hogy a mai társadalmak nem tudnak közös célokat kitűzni maguk elé.

Nem annyira az a dolgunk, hogy megvédjük a keresztény értékeket, hanem az, hogy a keresztény értékeket válasszuk.

1993-ban egy Hong Kongban rendezett konferencián Joseph Ratzinger bíboros (a későbbi XVI. Benedek pápa) kijelentette, hogy a nagy kultúrák be tudják fogadni azt, amit másoktól kapnak. A kultúra betegségének jele, ha megkeményedik és a letűnt múlt iránt táplált nosztalgiába zárkózik. A kereszténység gazdagságának köszönhetően Franciaország be tudja fogadni más kultúrák emberi tapasztalatait. Ha szilárd a hitünk és az identitásunk, nem félünk megnyílni mások felé. A „keresztény Franciaország” nem kapcsolható a múlt egyetlen konkrét pontjához. Keresztény gazdagsága alapján Franciaország békésen el tudja fogadni, hogy gazdagíthatják az emberiség hatalmas kulturális kincsei. Egyes keresztényeknek fájdalmat okoz, hogy országunkban több vallás is jelen van. Megértem a zavarodottságukat. De

azt hiszem, Isten azért engedi meg, hogy az országok ne legyenek homogének vallásilag, mert azt akarja, hogy a vallások követői versenyre keljenek a szeretetben és a reményben.

A demokratikus társadalmakban az a dolgunk, hogy bízzunk a polgárok érettségében, és ne tartsuk őket gyerekeknek, akiket terelgetni kell. Abban viszont segíteni tudunk nekik, hogy elmélyítsék politikai döntéseiket. 2016-ban a püspökök reflexiós csoportok létrehozását sürgették. Ma szívesen kísérletet tennénk erre ismét. Fontos lenne, hogy az emberek eszmét cseréljenek egymással, s mindenki elmondhassa a többieknek, hogy miért szavaz erre vagy arra a jelöltre, és aztán meghallgasson másokat. Ha mindenki számot tudna adni a hozzáállásáról, az nagy nyereség lenne a demokrácia számára.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír